“Nem érted, mibe kevered magad,” válaszolta Martin.

“Holnap a dokumentumok a nyomozónál lesznek.”

Aztán egy zaj és egy autóajtó csapódása hallatszott, mielőtt a felvétel hirtelen véget ért.

Ez nem bizonyított gyilkosságot.

De megerősítette, hogy a két férfi röviddel a baleset előtt találkozott.

Néhány nappal később a nyomozók képesek voltak rekonstruálni az események sorrendjét.

Peter és Martin együtt utaztak, hogy beszéljenek a pénzügyi dokumentumokról.

Peter volt a volán.

A nedves úton az autó elvesztette az irányítást, és egy korlátnak ütközött.

Martin, aki az anyósülésen ült, megsérült, de sikerült kiszabadulnia az autóból.

Peter a járműben maradt.

Ahelyett, hogy segítséget hívott volna, Martin elvette néhány személyes tárgyát, dokumentumokat hagyott az autóban, és elmenekült.

A nyomozások még mindig tisztázták, vajon Peter túlélhette volna, ha időben segítettek volna.

De egy dolog biztos volt: Martin kihasználta a tragédiát, hogy eltűnjön.

Fogadott rá, hogy a testet összetévesztnék a sajátjával.

És ha megkezdődött volna a pénzügyi számlák felülvizsgálata, már rég már nem volt az országban.

Azonban hibázott.

Továbbra is üzenetváltást folytatott Karolinával.

Pontosan ez a hír segítette a nyomozókat a menekülési útvonal felkutatásában.

Három héttel később Martint letartóztatták, amikor hamis papírokkal próbált átlépni a határt.

Amikor ezt hallottam, nem sírtam.

Csak leültem a konyhában, és sokáig bámultam ki az ablakon.

Harmincnyolc év.

Olyan sokáig éltem egy olyan személlyel, akit – mint kiderült, – egyáltalán nem ismertem.

Később felajánlották, hogy találkozzak vele egy ügyvéd jelenlétében.

 

Beleegyeztem.

Martin öregnek tűnt.

Leült velem szemben, és próbált mosolyogni.

“Ellie, mindent el tudok magyarázni neked.”

Ránéztem.

“Kezdj valami egyszerűvel. Miért engedted, hogy eltemessyek egy idegen férfit?”

Lehajtotta a tekintetét.

“Pánikba estem.”

“És Karolina? A két gyerek? A mi házunk? A hamisított aláírás?”

“Minden bonyolultabb volt, mint gondolnád.”

Megráztam a fejem.

“Nem, Martin. Csak hozzászoktál, hogy mindent megbocsátanak neked.”

Megpróbálta megfogni a kezem.

Visszavettem őket.