– És mi lesz hétfőn? – kérdezte Julián, miközben az öklét az asztalra szorította. – Azt írják, hogy a végső tranzakciót hétfőn reggel véglegesítik.
Efraín elmosolyodott – egy olyan ravasz, régi vágású mosollyal, ami csak a sokat látott jogászok sajátja volt.
– Hétfőn reggel kilenc órakor a Querétarói Központi Bank és a földhivatal közös bizottsága ellenőrzést tart minden olyan cégnél, amely gyanús ingatlanügyleteket folytat a lakóparkokban. Ha ma éjszaka beadjuk a hivatalos tiltakozást a hamisított orvosi igazolásokkal és a biometrikus aláírás-ellenőrzéssel, akkor Rodrigo nemhogy a pénzt nem kapja meg, de a fiaid és a partnerei is a bűnüldöző szervek célkeresztjébe kerülnek.
A következő napok szinte villámgyorsan teltek. Julián nem tért vissza a Juriquilla-i házhoz. Efraín kis lakásában húzta meg magát, miközben a háttérben a legmagasabb szintű jogi gépezet indult be. Kiderült, hogy Rodrigo nemcsak a saját apját fosztotta meg a vagyonától, hanem a befektetőit is átverte: a 5,8 millió pesós hitelt olyan ingatlanfedezetre kérte, amely jogilag még mindig zárolva volt egy régi adóügyi eljárás miatt, amiről Rodrigo tudott, de a befektetők elhallgatott.
A vasárnap este csendesen telt, de a feszültség a levegőben lágasan lüktetett. Julián a telefonján nézte a családi csoportot. Renata még mindig képeket posztolt a Juriquilla-i házból, ahol a medence partján pezsgőztek a befektetőkkel, és a jövőbeli terjeszkedésről dicsekedtek.
– Élvezzétek ki az utolsó estéteket a házban, fiam – mormolta Julián magában, miközben feltöltötte a kocsijába a régi szerszámosládáját.
Hétfő reggel, pontosan 8:45-kor a Querétarói Földhivatal és a Pénzügyi Felügyelet hivatalos fekete terepjárói gurultak be a Juriquilla-i fényűző lakópark utcájába.
A fényes, modern üvegfalú ház előtt Rodrigo és Renata éppen a kerti teraszon kávéztak a főbefektetőkkel, amikor meglátták a rendőrségi autókat és a hivatalos iratokat tartó ellenőröket. Rodrigo arca azonnal elfehéredett. Letette a csészét, amely csörömpölve esett a kőre, és a kapu felé sietett.
