Amikor Tully rendőrautója és az én öreg Ford pickupom egyszerre fékezett le a felhajtón, a környék csendje azonnal szertefoszlott.
Amikor beléptünk a bejárati ajtón, a látvány siralmas volt. Melissa a nappali sarkában állt, a kötényét szorongatva, az arca el volt áztatva a könnyeitől. Derek pedig a nappali közepén járkált fel-alá, vörös arcával, a drága öltönyében, mint egy sarokba szorított vadállat.
– Na végre megérkezett a nagy megmentő! – gúnyolódott Derek, amikor meglátott, hogy belépek Tully nyomozó oldalán. – Azt hitted, öreg, hogy csak úgy elzárod a pénzcsapot? A cég a tied lehet papíron, de én már elintéztem a megfelelő embereknél, hogy…
Derek hirtelen elhallgatott, amikor észrevette a rendőri egyenruhát és a bilincset Tully kezében.
– Derek Whitaker – mondta Tully nyugodt, hivatalos hangon, miközben előhúzta a fémbilincset. – Ön hivatalosan is le van tartóztatva üzleti csalás, okirat-hamisítás, valamint a Sam Boudreaux tulajdonában lévő vállalkozás elleni szándékos lopás kísérletéért.
– Micsoda?! – üvöltötte Derek, és az arca hirtelen halványszürkévé vált. – Ez őrület! Sam, te megőrültél?! Apa! Mondd meg nekik, hogy ez csak egy családi vita! Melissa, mondd meg nekik!
Melissa a kanapé szélébe kapaszkodott. A tekintete átsiklott a síró arcáról, ránk, majd a földre hullott papírokra, amelyeket Derek az előbb még dühösen akart elrejteni a fiókban – a lemásolt ingatlan-nyilvántartási dokumentumokra, a hamis aláírásokkal ellátott banki átutalási kérelmekre és a golfklubok számláira.
– Te… te tényleg megcsináltad? – suttogta Melissa, és a hangja olyan vékony volt, mint a papír. – Azt mondtad, hogy a cég átírása csak… csak egy rutin ügyvédi papír volt… Azt mondtad, apám örömmel adja nekünk…
– Fogd be a szád, te idióta! – hördült fel Derek, és megpróbált a lányom felé lépni, de Tully nyomozó egy határozott mozdulattal a földre teperte a ficsúrt, és a hátára fordítva kattintotta a bilincset a csuklójára.
