Itt található a történet izgalmas, csattanós és megrázó befejezése (magyar nyelven), amely kibontja Lulu valódi háttértörténetét, a katonák döbbenetét és a katonai egység elismerését.

A némaság megtörése és a döbbent csend
A teremben végighullámzó gúnyos nevetés hamar elhalt, amikor Lulu felállott a padból. Nem szólt egyetlen szót sem, és az arcán lévő piercingek megcsillantak a mennyezeti neonfényben. Lassan, kimérten odalépett a parancsnok asztalához, miközben a katonák gúnyos mosollyal figyeltek minden mozdulatát.

– „Na mi van, meg akarod fogni a papírt?” – horkant fel az egyik leghangosabb katona a hátsó sorban. – „Vagy csak meg akarod mutatni a rózsaszín tincseidat a parancsnoknak?”

Lulu tudomást sem vett róla. Odalépett a parancsnokhoz, benyúlt a katonai zubbonyának belső zsebébe, és kihúzott belőle egy apró, elnyűtt bőrtokot. Abból kiemelt egy ezüst fokozatú katonai hírszerzői jelvényt és egy különleges minősítésű igazolványt, majd némán letette a szigorúan titkos dokumentum mellé.

A parancsnok szeme tágra nyílt. Lassan felemelte az igazolványt, elolvasta a sorokat, és az arca egyetlen pillanat alatt elfehéredett.

– Ön… Ön a Közel-Keleti Különleges Hírszerző Osztag volt vezetője? – kérdezte a parancsnok megremegő hangon, elfelejtve a hivatalos, szigorú fellépést.

A teremben azonnal süket csend lett. A katonák nevetése a torkukra fagyott.

Lulu továbbra sem beszélt magyarul. Rámutatott a fedőlapra, majd folyamatos, tökéletes és ékes kiejtésű arab nyelven kezdett el beszélni. Nem csupán olvasta a szöveget, hanem kapásból, folyamatosan szinkrontolmácsolta és elemzi a rajta lévő információkat, miközben a parancsnok lázasan jegyzetelt a füzetébe.

A dokumentum tartalma és a veszély
A papír nem egy egyszerű diplomáciai üzenet volt, hanem egy éjszakai csapásmérési terv és koordináta-gyűjtemény, amelyet a szomszédos szektor ellen terveztek elkövetni a szeparatista erők.

Ahogy Lulu lágy, de magabiztos dallammal ejtette ki az arab szavakat, a katonák lassan megértették, hogy ki áll előttük. A lány nem egy figyelemre vágyó civil volt, akit „tévedésből” küldtek a hadseregbe, hanem egy elit hírszerző, aki hónapokon át teljesített szolgálatot a legveszélyesebb háborús övezetekben.