A tárgyalóterem felől ekkor lépett ki a vezető közjegyző, kezében a szerződéssel. – Jó napot kívánok… – kezdte volna, de Carlos felmutatta az igazolványát és a bírósági záradékot.

– Nem lesz semmilyen aláírás, közjegyző úr – mondta Carlos határozottan. – Ez a meghatalmazás hamisítvány. Az aláírást nem Esteban Ríos készítette, és a birtokbavételi eljárás ellen most hivatalos büntetőfeljelentést teszünk okirat-hamisítás és csalási kísérlet miatt.

Mauricio előrelépett, az arca eltorzult a dühdtséggel. – Ez hazugság! Az öreg aláírta! Önszántából adta át a jogokat!

– Sosem írtam alá semmit, ami a ház eladásáról szólt, Mauricio – nézett rá Esteban egyenesen a szemébe. – Te hoztad a papírokat a villanyórára hivatkozva. Te csaptál be. De most vége.

A rendőrtiszt odalépett Mauriciohoz, és a kezére tette a bilincset. – Mauricio Silva, letartóztatjuk okirat-hamisítás és vagyonbitorlás alapos gyanújával.

Lorena a falhoz rogyott, a kezeivel a szájához kapott, és zokogni kezdett. Nem a bűntudattól, hanem attól, hogy a tervük, a gazdagság reménye egyetlen pillanat alatt rombadőlt.

Három nappal később Esteban újra otthon volt a leóni házban. A délutáni napfény átszűrődött a nappali ablakán, megvilágítva a zongorát, amelyen a 16 éves unokája, Renata szokott játszani. A lány ott ült a kanapén, a kezét a nagyapja vállára tette, és csendben sírt.

– Nagypapa… sajnálom. Nem tudtam, hogy anya és Mauricio ezt tervezték. Azt hittem, tényleg csak egy elintézendő papír…

Esteban megsimogatta a unokája fejét, és elmosolyodott – egy olyan fáradt, de őszinte mosollyal, amilyen rég nem ült az arcán.

– Tudom, kincsem. Nem a te hibád.

Az asztalon ott feküdt a letisztított iratcsomag, a bizonyítékok és a rendőrségi jegyzőkönyv. A ház biztonságban volt. A múlt fájdalmai nem tűntek el egy nap alatt, de Esteban tudta: Julia ott fentről bólint. Nem hagyta, hogy az emléküket és az otthonukat elvegyék a kapzsiság miatt. És a 12 perc, amit a temetőben töltött a feleségével? Az nem pazarolt idő volt. Az volt az a pillanat, ami megmentette mindent, ami még számított.