Megnyitottam a csatolt dokumentumot. Volt egy aláírás, ami utánozta az enyémet. Alatta egy név, amit azonnal felismertem: Renata Vargas, 100%-os kedvezményezett.

A kérelmet aznap reggel, 10:46-kor nyújtották be. Pontosan akkor biztosított anyám üzenetben, hogy ők ketten veszik a gyógyszereimet.

2. RÉSZ

Háromszor olvastam Renata nevét. Félelmet éreztem, majd szégyenérzetet. Aztán elkezdtem azon töprengni, hogyan szereztem meg a dokumentumokat.

A nővérem persze ismerte a születési dátumomat, de nem volt jogos hozzáférése a munkavégzésemhez. Anya tartott egy mappát az INE másolatokkal, régi szerződéseimmel és egy lappal, ahol az aláírásom megjelent. Nála hagytam, amikor közös otthont osztottunk meg.

Az e-mailre a biztosító hivatalos telefonszámával válaszoltam, nem az üzenetben szereplő gombon. Megerősítették, hogy a kérelem létezik, és hogy a változtatás nem volt engedélyezve. Megkértem őket, hogy rögzítsék a tudatlanságomat, tartsák meg a megérkezett dokumentumokat, és tiltsák le a módosításokat, amíg igazolják a személyazonosságomat.

Ezután felhívtam egy magánügyvédet, Lucía Salgado-t, akit a cégem jogi területe ajánlott. Tőle kértem segítséget, hogy megvédjen és megőrizze a bizonyítékokat.

“Először jelentjük az adataid használatát, és hivatalosan is kérjük a nyilvántartásokat,” mondta nekem. És tudassuk a kórházat, hogy a családtagjaid nem hozhatnak döntéseket helyetted.

Négy tárgyat gyűjtöttem össze: a gyűjtemény dátummal ellátott felvételeit, a kórházi nyilatkozatot, az eredeti kedvezményezett változási értesítést, valamint anyám üzeneteit aznap reggelről. Jimena segített rendbe tenni az aktákat, de én nyújtottam be a kereseteket, kértem egy másolatot az aktámról, és aláírtam az eredeti panaszt az ügyészségnek.

Az adományozó platform azt válaszolta, hogy felülvizsgálja a kampányt. Nem adta át nekem Renata magánadatait, de ideiglenesen felfüggesztette az új hozzájárulásokat, amíg a dokumentumokat értékelte. Lucía kérte, hogy tartsd meg az áthelyezéseket az ügyészség számára, és két márkát értesített, hogy nem engedélyeztem a képemet.

Aznap délután láttam, hogy Renata egy új teherautóval érkezik. Nem volt elérhetetlen luxusjármű, de túl drága volt valakinek, aki hónapok óta pénzt kért a bérleti díjhoz. A házam előtt parkolt, és kopogás nélkül belépett.