A hűvös őszi levegő megcsapta az arcomat. Kint a nap már lemenőben volt, hosszú, aranyló árnyékokat vetve az utcára. Beszálltam a kocsimba, ráfordítottam a kulcsot a gyújtáskapcsolóra, és a rádió hangja halkan megtöltötte a teret.
A telefonom megszólalt egy utolsó alkalommal a műszerfalon. Egy automatikus üzenet érkezett az alapítványtól: a tranzakció sikeresen lezárult, a számla zárolva, a jövő biztosítva.
Kihajtottam a felhajtóról, és nem néztem vissza. Először az életemben nem éreztem bűntudatot amiatt, hogy magamat választottam a család helyett. Mert rájöttem: az igazi család ott kezdődik, ahol az ember nem fél önmaga lenni.
