1. RÉSZ

Inés mozdulatlan maradt. Néhány méterrel arrébb Mateo, 2 éves, színes kockákat játszott anélkül, hogy elképzelte volna, hogy a nagymamája megpróbálja eltávolítani az életéből azt a személyt, akit megtanult anyaként szeretni.

“És ha nem fogadom el?” kérdezte Inés.

Beatriz hidegen mosolygott.

“Akkor megtudod, milyen nehéz lehet szembenézni egy olyan családdal, mint a miénk.

Minden hat héttel korábban kezdődött, amikor Inés Romero kapott egy hívást, ami megváltoztatta az életét.

31 évesen már három hónapja keresett munkát. Dolgozott ápolónőként és gyermekgondozóként, de utolsó szerződése akkor ért véget, amikor a család, aki foglalkozta, Brüsszelbe költözött.

Egyedül élt egy kis lakásban Getafe-ban. Alig volt pénzem még egy havi lakbérre.

Ezt a hívást Adrián Valcárceltől, egy 36 éves madridi üzletembertől kapta, akinek segítségre volt szüksége fia gondozásában.

Amikor Inés megérkezett a salamanca negyed elegáns padlásrészére, lenyűgöző és mélyen szomorú otthont talált.

Drága bútorok, eredeti festmények és hatalmas ablakok voltak. Azonban alig voltak játékok. Egy polcon egy terhes nő fényképe állt, amint a karjaiban Adrianra mosolygott.

“Lucia volt, a feleségem,” magyarázta, követve a tekintetét. Meghalt, amikor Mateo megszületett.

A gyermek korán született, légzőszervi problémákkal küzdött, amelyek gyakori orvosi vizsgálatokat, felírt gyógyszereket és folyamatos felügyeletet igényeltek.

Adrian megtanult gondoskodni róla, de túl régóta próbált mindent egyedül csinálni.

Az interjú során Mateo sírni kezdett. Inés lassan közeledett, leült mellé, és halkan elkezdett énekelni egy gyermekdalt.

A kisfiú abbahagyta a sírást.

Adrian meglepetten nézte a jelenetet. Hónapok teltek el azóta, hogy a fia ilyen nyugodt volt egy idegennel.

Ugyanazon a délutánon felvette.

A következő hetekben Inés lassan átalakította azt a házat. Tiszteletben tartotta a tüdőorvos utasításait, megszervezte Mateo rutinját, és napjait történetekkel és az erejéhez igazított játékokkal töltötte be.

Azt is felfedezte, hogy Adrián alig alszik, elfelejtett enni, és gyötrődve élt a fia elvesztésétől való félelemtől.

Egy délután, miközben frissen készített tortillát osztoztak meg, bevallotta neki: