—Vannak napok, amikor úgy érzem, Lucía tudta volna, hogyan kell mindent jobban csinálni.

“Mateónak nincs szüksége tökéletes apára,” válaszolta Inés. Szüksége van az apára, akinek már megvan.

Ekkor kezdte Adrián más szemmel nézni rá.

De Beatriz Valcárcel, az anyja, felfedezte ezt a közelséget, és úgy döntött, hogy beavatkozik.

Először megkérdőjelezte Inés edzését. Később kritizálta szerény származását. Végül megjelent a padláson, és pénzt ajánlott neki, hogy távozzon.

Inés elrakta a csekket.

“Nem fogom elhagyni Mateót a pénzért.

Beatriz csendben volt, felvette a táskáját, és az ajtóhoz ment.

Mielőtt elindult volna, megfordult.

“Holnap találkozol azzal a nővel, aki átveszi a helyed. És amikor Adrian rájön, amit előkészítettem, ő sem tudja megakadályozni.

2. RÉSZ
Másnap reggel Beatriz visszatért Laurával, egy gyermekgyógyászatra specializálódó ápolóval.

Adrián estaba desayunando con Mateo cuando las vio entrar.

—¿Qué significa esto, mamá?

—He encontrado una profesional con la formación que tu hijo merece. Ha venido para sustituir a Inés.

Mateo dejó caer su cuchara.

—¡Inés no! —protestó, levantando los brazos hacia ella.

Adrián se puso de pie.

—No tienes derecho a contratar a nadie para mi casa.

—Tampoco tienes derecho a dejarte llevar por tus sentimientos mientras mi nieto necesita atención especializada.

La frase hirió a Inés más de lo que quiso demostrar.

Laura examinó discretamente los registros de cuidados y las indicaciones médicas que Inés mantenía organizadas.

—Su trabajo parece correcto —admitió—. Y el vínculo del niño con ella es evidente. Separarlos bruscamente sería contraproducente.

Beatriz frunció los labios.

—No te he traído para defenderla.

—Me ha traído para valorar qué necesita Mateo, señora Valcárcel.

Adrián agradeció aquella respuesta, pero la discusión quedó interrumpida cuando Mateo empezó a toser.

Inés notó inmediatamente que aquella tos era distinta. El niño respiraba con esfuerzo.

—Adrián, tenemos que seguir el protocolo de urgencias.