“Szükségem volt rá az autóhoz. Új gumikat és hangrendszert szereltem rá. Röviden: hamarosan minden a kettő számára lesz.
“Az esküvőre volt pénz. Miért nem kérdeztél meg?
“Mert minden költségemet kihallgatássá alakítod.” Ráadásul szokásod lesz, hogy egyeztetsz velem, mielőtt költesz.
Clara úgy érezte, hogy a jövendőbeli apósának és Sergio szavai úgy illeszkednek egymáshoz, mint ugyanannak a csapdadaraboknak.
Aztán Julian kiáltott a folyosóról:
“Sergio, hozd a tervezetet a közjegyzői irodából!” El kell magyaráznod neki, hogyan fogod a lakás felét a nevedre adni, mielőtt házasodsz.
2. RÉSZ
Clara becsukta a borítékot. Nem sírt. A felháborodás még a hangját is elnyomta.
“Milyen draft?” kérdezte.
Sergio az ajtófélfának dőlt.
“Ez csak egy mód, hogy ketten biztonságban legyünk. Apa szerint megalázó itt élni anélkül, hogy tulajdonosként lennének feltüntetve.
“Nem alázott meg, amikor nem kellett lakbért fizetned.
“Mindig emlékeztetned kell, mit keresel.
“Sosem vádoltam a fizetésedért. A házamról és a pénzemről kérdezek.
Clara édesanyját, Mercedes-t hívta, aki a Valènciai Politècnica Universitat szerkezetmérnöki nyugalmazott professzora volt. A lakásvásárlás minden folyamatában elkísérte lányát, és tudta, mi az igazi árat ennek a függetlenségnek.
Mercedes még mindig rajta volt a kabátjával. Meghallgatta a tényeket, és egyetlen kérdést tett fel neki:
“Szeretnéd előre menni az esküvővel?”
“Nem. De szeretném megérteni, mit készítenek.
Felhívták Aliciát, a Mercedes korábbi tanítványát, aki ügyvédként dolgozott. Elmagyarázta, hogy a házasság nem kötelezi Clarát arra, hogy átadja egy ház egy részét a házasság előtt. Azt is kérte őket, hogy tartsák meg a dokumentumokat, és ne lépjenek be Sergio magánszámláira.
Amikor átnézték azokat az e-maileket, amelyeket Sergio Clarának küldött az esküvő szervezéséhez, megjelent egy állítólagos autószámlához csatolt dosszié: egy pénzügyi igény az ő nevében 48 600 euró volt. Egy másik PDF tartalmazott egy kölcsönkérelmet, amelyben Clara esetleg kezesként szerepelt. Nem volt rajta aláírása.
