– Ne „anyázz” engem, Kyle, hanem felelj a kérdésre! – válaszolta a seriff helyettese egyre szigorúbb hangnemben. – Ez magántulajdon. Ha Mrs. Strand a tulajdonos, és ön idegeneknek adta ki a Házát bérbe pénzért úgy, hogy nincs erre semmilyen joga, az nem polgári peres ügy, hanem birtokháborítás, magánlaksértés és csalás.
A minneapolisi család, amely aznap bérelte ki a faházat a hirdetésen keresztül, ekkor jött elő a hátsó terasz felől. Egy középkorú férfi és a felesége voltak, kezükben a bőröndökkel.
– Elnézést – mondta a férfi óvatosan. – Mi ezerkilencszáz dollárt fizettünk Kyle-nak egy hétre. Azt mondta, ő a tulajdonos. Ha ez a nő a valódi tulajdonos, akkor minket átvertek?
Marcela ügyvédnő udvariasan rámosolygott a turistákra.
– Uram, önök jóhiszeműen jártak el, de magukat sajnos becsapták. Kyle Hogannek semmiféle joga nem volt kifizetést elfogadni ezért az ingatlanért. De ne aggódjanak, a bérleti díjat visszaköveteljük Mr. Hogantől, mégpedig azonnal.
Chapitre 2 : A valóság szele
Anyám összeomlott. Nem a szomorúságtól, hanem a tehetetlen dühödtől. Leesett az állkapcsa, és a sikolytól elment a hangja.
– Hogy mered?! – fordult felém, amikor a helyettes seriff egyetlen határozott mozdulattal Kyle felé lépett, és megkérte, hogy tegye le a sörösdobozzat, majd mutassa meg a személyi igazolványát. – Hogy mered a saját testvéredet a rendőrség elé citálni egy ünnepnapon?! Mi felneveltünk! És te így hálálod meg?
Odaléptem Owenhez és Poppyhoz. Megsimogattam a kisfiam arcát, aki még mindig szorosan fogta a húga kezét.
– Látjátok, kicsinyeim? – mondtam nekik nyugodtan, miközben a rendőrautó kék villogói megvilágították a verandát. – A nagymama nem tud minket elvinni innen. Mert ez a mi otthonunk. És az igazság mindig utat tör magának.
Owen elmosolyodott, a feszültség lassan kiült az arcából.
– Akkor ugye ma este horgászhatunk a parton, Anya?
– Hát persze – feleltem.
