Az esés után még lélegzett. De apám először összeszedte a padlón szétszórt dokumentumokat, elrejtette a biztosítási papírokat, és csak ezután hívta segítséget.

Leültem. A lábaim már nem bírtak el.

Tizenkét évig éltem vele. Főztem neki, hoztam neki gyógyszert, amikor beteg volt, és elkezdtem dolgozni, hogy kifizessük az adósságot.

Minden évben virágokat helyezett az anyja sírjára.

És ma felajánlott egy idegennek, hogy megszabaduljak a következő bűntudattól.

“Miért rendelted el otthonodba?” kérdeztem Ferhatot.

Lehajtotta a tekintetét.

Kiderült, hogy néhány hónappal ezelőtt megtalálta az apámat. Felvásárolta adósságait a hitelezőktől, és találkozót követelt. Meg akarta tudni, hol vagyok és mit tudok anyáról.

Apám azt mondta neki, hogy nincs lánya.

Amikor már nem tudott hazudni, magával hozott engem. Meg volt győződve arról, hogy Ferhat nem ismeri fel nővére lányát.

“És azok a szavak?” kérdeztem. “Most már az enyém vagy”?”

Ferhat nem próbált kibújni belőle.

“Meg akartam ijeszteni az apádat. Megnézhetem, meddig megy.”

“És ezért meg kellett aláznod?”

Csendben tartotta a tekintetem.

“Nem. Nem kellett volna ezt tennem.”

Amikor megérkezett a rendőrség, apám a kezembe kapaszkodott.

“Azalia, én neveltem fel.”

Ránéztem az ujjaira. Ugyanazok a körök, akik épp most tették a kulcsokat az asztalra, és döntöttek el az életemről.

“Anya is bízott benned,” mondtam.

A szorítása lazult.

Aznap este Ferhat felajánlotta, hogy maradjak nála. Visszautasítottam, és felhívtam egy barátot. Szükségem volt egy olyan helyre, ahol senki sem követel tőlem semmit.

Az ajtónál átnyújtotta anya fotóját.

“A tiéd.”

Először értettem egyet vele.

 

Már ültem a taxiban, amikor észrevettem egy hajtogatott papírdarab szélét a fotó mögött. Kinyitottam a keretet.

Benne egy üzenet volt Mama kézírásával.

“Ha a bátyám megtalál, kérdezd meg, miért nem vette fel a hívásaimat azon az éjszakán.”

A taxi még nem indult.

Az ablakon keresztül a megvilágított házbejáratot néztem. Ferhat a lépcsőn állt és figyelt engem.

A fotót a táskámba tettem, és megkértem a sofőrt, hogy hajtson el.