– Remélem, végre véget vetünk ennek a cirkusznak – mondta fagyosan Graciela, miközben átadta a papírokat az asszisztensnek. – Ha a teszt kimutatja, amit mindannyian sejtünk, soha többé nem teszed be a lábad a házunk közelébe.
– És ha nem így lesz, Graciela? – kérdeztem halkan, de határozottan, miközben leültem a székre. – Mi történik akkor, ha a DNS-vizsgálat nem azt mutatja meg, amit te remélsz?
Graciela felhorkant, de a szája széle egy pillanatra megremegett.
– A Salgado család vére tiszta. A férfiak generációk óta ugyanazt az örökséget viszik tovább. Nincs itt mit vitatni.
A mintavétel gyorsan lemament. Az orvos betette a kémcsöveket a táskájába, és elárulta, hogy az eredményekre negyvennyolc órát kell várni, mivel a genetikai profil összehasonlítása speciális vizsgálatot igényel az Y-kromoszóma vonalán.
A negyvennyolc óra alatt a világ omlott össze bennem, de újjá is épült. Mateo hívott egyszer, de csak annyit mondott, hogy kérlek, ne csináljak botrányt a cég előtt, mert az állása forog kockán Campechében. Akkor dőlt el végleg bennem: nem Mateóért vagy Gracieláért harcolok. A saját magamért és a fiam jövőjéért küzdök.
Két nap múlva Inéssel együtt ültünk a laboratórium vezetőjének irodájában. Az orvos, egy idős, komoly arcú úr, kinyitotta a vastag kék dossziét, és hosszan nézett minket, mielőtt megszólalt volna.
– Asszonyom… – kezdte a doktor, és a hangja szinte ünnepélyesen csengett a kis szobában. – Az apai vonal vizsgálata megtörtént. Emiliano Y-kromoszómája tökéletesen egyezik a Salgado-család genetikai profiljával. Tehát biológiailag a gyermek a család leszármazottja.
Inés megkönnyebbülten felsóhajtott, de én azonnal észrevettem a doktor arcán lévő feszültséget.
– De van itt még valami, ugye? – kérdeztem.
Az orvos letett egy másik lapot az asztalra, amelyen egy bonyolult családfa és genetikai eltérések táblázata szerepelt.
