“Aláírtad.”
“Mert nem engedték, hogy bezárjuk a számlát.
“A nevemet és címemet is leírtad.
“Csak kontaktként.”
“Anélkül, hogy megkérdeznéd tőlem.
Mercedes aztán hirtelen feltette valamit, amitől Lucía hirtelen felült.
“Van néhány ékszerem. Eladom őket, berakunk egy alkatrészt, Clara pedig befejezi a többit. Akkor ez elfelejtődik.
Clara nyugodtan nézett rá, ami még őt is meglepte.
Pontosan ez a probléma. Évek óta hiszed, hogy minden rendben van, mert én teljesítem a többit.
Senki sem válaszolt.
Néhány percnyi beszélgetés után Pablo beleegyezett, hogy az éjszakát Mercedes házában tölti el.
Másnap reggel Clara találkozott Marta Salcedóval, egy családjogi ügyvéddel. Átnézték a házat, a számlát és az étterem dokumentumát.
Marta megerősítette, hogy a plusz kártya nem alakította át a számlát közös számlává, és hogy Clara nem felel olyan adósságért, amelyet nem írt alá. Öt év alatt Pablo körülbelül 26 000 eurót keresett; Clara, több mint 111 000 euró. A többi a kamatokból és munkaerő-díjakból származott.
Az ügyvéd azt javasolta, hogy állítsa mozgásképtelenné a vitatott részt, és közölje a szállodával, hogy nem ismeri fel az adósságot. Ugyanazon a napon megtették.
A hotel válasza délután érkezett több melléklettel.
Clara remélte, hogy megtalálja Pablo aláírását.
Megtalálta a Mercedesét.
Az eredeti rezervátum az ő nevére volt. Ő beleegyezett a minimum 18 000 euró fogyasztásba, és kijelentette, hogy “fia vállalja a túlzásokat”. Az elmúlt héten virágdíszítéseket, osztrigasarkot, 12 üveg tartalék bort, egy asztalt kézműves édességekkel és élő zenét helyezett hozzá.
A születésnap éjszakáján még többet kért.
A számla elérte a 28 640 €-t.
Clara a dokumentumot bámulta.
A Mercedes nem improvizált semmit.
Hetekig tartott egy ünnepséget, amit nem engedhetett meg magának, mert meg volt győződve arról, hogy fia, és ezzel együtt a menye pénze is fedezni fogja őt.
Clara elküldte az aktát Pablonak.
37 percbe telt, mire válaszolt.
“Nem tudtam, hogy ilyen minimumot írtam alá.”
