Clara hitt neki, de már nem számított. Pablo talán nem tudta, meddig jutott el a Mercedes, de elrejtette a letétet, és részt vett a további 30 000 euró kivonásának tervében. Az anyja nyomta; Kinyitotta az ajtót.
Aznap este a Mercedes hangüzenetet küldött.
Azt mondta, minden kicsúszott az irányítás alól, hogy Pablo mindig arról beszél, milyen jól vannak anyagilag, és hogy Clara pénzért tönkreteszi a családot.
Clara nem válaszolt.
Először látta tisztán egy évek óta ismétlődő szokást: amikor Mercedes kérte, Pablo engedett; amikor Paul engedett, Clare kárpótolta; és amikor Clara panaszkodott, a két férfi azzal vádolta, hogy hideg.
A “család” szó mindig akkor került elő, amikor szükségük volt rá, hogy kifizesse valaki más következményeit.
3 nappal később Pablo megkérte, hogy találkozzunk egy Chamberí-i menzán.
Egyedül érkezett.
Motorját 9 200 euróért adta el. Mercedes néhány ékszert szállított egy zálogházba. Irene kölcsönadott €2,000-t. Pablo a fizetésének fennmaradóját felhasználta, és aláírta a megállapodást, hogy a maradékot 6 hónap múlva kifizeti a hotelnek.
“Megdőlt,” mondta, mintha remélné, hogy ezek a szavak valamit helyrehoznak.
“A pályán halad.
“Feltételeztem a hibámat.
“Te vetted fel a számlát.
Paul összevonta a szemöldökét.
Clara elővette a nyomtatott képernyőképeket.
“A hiba az volt, hogy úgy döntöttél, hogy megszabadulsz a terveinktől anélkül, hogy megkérdeznél. A számla csak a hibát látszott meg.
Lenézett.
“Anyám túl messzire ment.
“Anyád annyira ment, amennyire engedted neki.
“Egyedül nevelt fel.
“És szeretheted, segíthetsz neki, és gondoskodhatsz róla.” Amit nem tehetsz, az az, hogy a feleségedet a kapcsolatotok bankszámlájává tegyed.
Pablo lassan válaszolt.
“Nem akartam, hogy azt érezze, hogy miután megházasodtam, már nem vagyok fontos.
Clara megértette, hogy Pablo nem csak a szükségből segít Mercedesnek. Meg kellett mutatnia neki, hogy még mindig ő az a fiú, aki hajlandó megmenteni, még akkor is, ha Clara végül a váltságdíj egy részét fizeti.
—¿Y qué necesitabas demostrarme a mí? —preguntó.
