Regina felnézett. Eszembe jutott valami, amit a kunyhóban mondott a barátjáról, aki elhagyta, és először azon tűnődtem, mi történt a vihar előtt.

2. RÉSZ

“Tudnom kell, mennyi ideje vagy itt,” mondtam Reginának.

Beatriz összeszorította az ajkát. Anya válaszolt helyette:

“Ez az első dolog, amit megkérdezel egy nőtől, aki a gyermekedet várja?”

Nem engedtem, hogy témát váltson. Regina azt mondta, hogy körülbelül 7 hetes volt, bár még nem volt nála ultrahang. Mondtam neki, hogy részt veszek a következő konzultáción, és nem mondok semmit az apaságról információ nélkül. Még többet sírt. Anyám gyanakvónak nevezett, mintha a tisztázás kérése új árulás lenne.

Aznap este megnéztem a naptárt. A közös éjszakánk és a hírek között 6 hét telt el; A dátumok egybeeshetnek egy körülbelül 8 hetes terhességgel, ahogy azt egy orvos, akit magam konzultáltam, elmagyarázta. Figyelmeztetett arra is, hogy csak klinikai vizsgálatok teszik lehetővé a terhességi kor jobb becslését, és ez nem helyettesíti az apasági tesztet.

Közben a válás lejárt a maga útjára. Clarával nem volt gyermekünk vagy közös tulajdonunk, és a vagyon szétválasztását választottuk. Ennek ellenére a problémáink megoldása hónapokig tartott. Kivette a megtakarításait a számláról, amit pénzt félretett számlánk, és írásban megadta nekem az nekem megfelelő egyenleget. Nem próbált megbüntetni. Az igazságosság jobban fájt nekem, mint bármilyen sértés.

Regina kétszer halogatta, hogy elkísérje őt az orvoshoz. Először azt mondta, hogy a nőgyógyásza megváltoztatta az időpontot; aztán azt mondta, hogy nem akarja, hogy kihallgatják. Azt javasoltam, hogy várjunk a szülésig, hogy jogilag tisztázzuk az apaságot, és addig is segítsünk az orvosi költségekben. Ő beleegyezett, de anyám minden nap ragaszkodott hozzá, hogy minél előbb házasodjunk össze.

Ahogy teltek a hónapok, valami másnak adtam a derekát, mint a bizonyosságnak: a saját hibámra. Azt gondoltam, ha van esély arra, hogy a gyerek az enyém, nem kellene megismételnem azt az elhagyatottságot, amit Regina leírt. Miután a válásom lezárult, polgári házasságot kötöttünk. Nem volt örömteli ceremónia. Anyám mosolygott nekünk ketten; Alig tudtam Regina tekintetét tartani.