Sergio egy pillanatra megtorpant, majd a szemeiben felvillant a kétségbeesés és a düh sajátos keveréke. Megpróbálta megragadni a kezét:
– Marta, figyelj! Mondtam neki, hogy külön vagyunk! A házasságunk már régen kihűlt, csak nem mertem kimondani! Nem akartalak megbántani…
Marta kitépte a kezét a szorításából.
– Kifelé, Sergio. Holnap reggelig elviszed a holmidat. Ha nem, a biztonságiak fogják kidobni a bőröndödet a portára.
Az E-mail, Ami Mindent Megváltoztatott
Három nappal azután, hogy Sergio elköltözött a lakásból, és a jogi folyamatok elindultak Clara révén, egy idegen e-mail érkezett Marta postaládájába. A feladó neve ismeretlen volt, de a tárgy mezőben ez állt: „Ami Sergio mögött van.”
Marta remegő ujjal nyitotta meg az üzenetet. A feladó nem más volt, mint Irene Valdés.
„Marta,” – kezdődött a levél. – „Tudom, hogy utállak, és jogosan teszed. Azt hitted, én vagyok a szerető, aki elvette a férjedet. De van valami, amit Sergio soha nem mondott el neked. Az utazások, a cég belső kedvezményei, a fiktív külföldi találkozók… nemcsak engem fedeztek. Sergio három év alatt több mint százvengerszer használta a családi vállalkozás kódjait arra, hogy egy másik hálózatot finanszírozzon. Nemcsak a hűtlenségét rejtette el velem; a cég tőkéjét csapolta le olyan számlákra, amelyek az apád vállalatának ellenőrzése alatt állnak, de Sergio nevére lettek bejegyezve. Ha nem lépsz idejében, a hatóságok téged fognak felelősségre vonni a pénzügyi csalásért, mert a közös vagyonkezelési meghatalmazás a te neveden is fut.”
Marta a szívéhez kapott. A levelet átfutva hirtelen minden összeállt: a fura, megmagyarázhatatlan hiányok a cég éves jelentéseiben, az apja által soha teljesen meg nem értett könyvelési hibák, és azok a titokzatos éjszakák, amikor Sergio „konferenciákon” volt.
Azonnal tárcsázta Clarát.
– Clara… azonnal ide kell jönnöd. Nemcsak egy sima válásunk van. Sergio egy hatalmas pénzügyi csapdát épített körénk.
