Rocío hisztérikusan kiabálni kezdett, de a rendőrök határozottan kivezelték a lakásból. Juliánt pedig – mivel a pénzügyi átutalások és a hamisított ingatlan-engedélyek aláírásában ő is aktívan részt vett – szintén beidézték a kapitányságra hivatalos kihallgatásra, örökre eltávolítva a lakásból.
A naplemente utolsó sugarai narancssárga fénnyel borították be a Guadalajara Moderna negyed utcáit. A lakásban újra csend volt – nem a fojtogató, félelemmel teli csend, hanem a megnyugvás és a tiszta kezdet békéje.
Elena a nappaliban ült a kedvenc karosszékében. Andrés egy csésze forró kávét tett le elé az asztalra, majd leült a szomszédos kanapéra, és meleg mosollyal nézett az édesanyjára.
– Anya… rendben lesz minden. Mostantól ez a ház csak a miénk. És senki sem fogja többé elvenni tőled azt, amiért megdolgoztál.
Elena elmosolyodott – egy olyan őszinte, megkönnyebbült mosollyal, amilyenre hónapok óta nem volt képes. Megérintette a fia kezét, és kinézett az ablakon. A vihar elvonult, a füst eloszlott – és ő tudta, hogy bár a múlt sebei megmaradtak, a jövője mostantól tiszta, biztonságos és teljesen az övé.
