Javier szemeiben egy pillanatra felvillant a gyanakvás, de Clara arcán csak a megszokott, gondoskodó, naiv feleség kifejezését látta. Ugyanazt a nőt, aki tegnap este melegvizes palackot vitt neki az irodába.
– Ez… ez egy nagyszerű ötlet, Clara – mondta Javier gyorsan, megpróbálva leplezni a kapzsiságát. Arra gondolt, ha a vagyonkezelői alap létrejön, még könnyebben férhet hozzá Clara pénzéhez. – Már holnap elmehetünk a közjegyzőhöz!
– Nem holnap – mondta Clara édes mosollyal. – Pénteken. A Vidal & Asociados tízéves fennállásának gálaestjén. Ott lesz az összes ügyfeled, a sajtó és a befektetők. Otthon aláírjuk a dokumentumokat, aztán elmegyünk és megünnepeljük a közös jövőnket.
Javier fellélegzett. A csapda bezárult – de ő azt hitte, hogy ő a vadász.
Péntek este a valenciai Hotel Las Arenas bálterme fényárban úszott. A város politikai és üzleti elitje összegyűlt, hogy megünnepelje a Vidal & Asociados sikerét.
Javier elegáns szmokingban feszített, poharában pezsgővel. Paula ott forgolódott a háttérben egy méregdrága, smaragdzöld estélyi ruhában – abban a ruhában, amit Javier vett neki a közös kártyáról kimentett pénzből.
Clara egy éjfekete, szabott selyemruhában érkezett. Elegáns volt, méltóságteljes és dermesztően gyönyörű.
A gála közepén, mielőtt Javier színpadra lépett volna, hogy megtartsa az ünnepi beszédét, Clara odalépett hozzá a VIP-szalonban, ahová Paula és a cég három fő részvényese is bekísérte őket.
– Javier, mielőtt felmész a színpadra, írjuk alá az iratokat – mondta Clara halk, finom hangon. – A közjegyző asszisztense meghozta a végleges dokumentumokat.
Javier, hogy a részvényesek előtt is a tökéletes, gondoskodó férj képét mutassa, széles mosollyal intett.
– Természetesen, drágám! Add csak a tollat!
Kinyitotta a bőrmappát, és anélkül, hogy elolvasta volna a jogi apróbetűs részleteket – hiszen azt hitte, a közös vagyonkezelői alap papírjai azok –, aláírta mind a három példányt.
– Kész is vagyunk! – mondta büszkén, és megcsókolta Clara kezét. – A mi közös jövőnkért.
