A kártya azonban egy másik embertől jött. Egy régi ismerőstől, aki a nehéz napokban csendben ott állt Claire mögött, és segített az új élet felépítésében – egy ügyvédtől, aki nemcsak a jogban, de az emberi igazságosságban is hitt. „A szabadsághoz vezető út nehéz, de a kilátás a tetején mindenért kárpótol. Sok boldogságot az új életetekhez.”
Claire elmosolyodott. Odalépett az ablakhoz, kinyitotta, hogy beengedje a tavaszi szellőt, és mély levegőt vett.
A fagyos falak eltűntek. A csend, ami egykor fojtogatta őket, most a béke és a tiszta, saját maguk által épített jövő csendjévé vált. Ők már nem voltak „csak lányok” egy olyan ember árnyékában, aki nem tudta értékelni őket. Ők voltak a saját sorsuk irányítói.
