“Igen,” mondtam. Ezért tartott olyan sokáig, hogy tisztán lássam benned. »
Hat hónappal később a cégemnek tizenkét alkalmazottja és három nagy befektetési csoporttal volt szerződése.
Vettem egy szerényebb házat, mint amit Danielrel megosztottunk, de a fény minden szobát elárasztott, és semmi sem volt bent kiválasztva, hogy senkit lenyűgözzen.
Egy péntek este az ügyvédem küldött nekem egy fényképet, amelyet az utolsó polgári tárgyaláson készítettek.
Vanessa nem viselt semmilyen dizájner ékszert.
Grant tíz évvel idősebbnek tűnt.
Daniel egyedül ült a hátsó sorban.
Töröltem a fotót.
Aztán töltöttem egy pohár bort, kiléptem az erkélyemre, és néztem, ahogy a nap lenyugodott aranyon.
Évekig Daniel hitte, hogy én vagyok az a nő, aki az árnyékában áll.
Sosem vette észre, hogy én vagyok az, aki megakadályozza, hogy a talaj összeomladjon a lába alatt.
Amikor elmentem, egyszerűen abbahagytam.
