Egy keserű ohiói reggelen Toby felugrott a buszomra, nem nehezebb, mint egy vékony, hosszú ujjú ing. A kezei hideg voltak. Tizenöt év vidéki utakon vezetés után ismerek több családot, akik hétről hétre élnek, miután a helyi gyár bezár. És az időjárás-előrejelzés is rosszabbodik.

Benyúltam a kabátom belső zsebébe, ahol ott lapult Mr. Harrison jegyzéke és a tartalék alap első összege. Tudtam, hogy Ohióban a tél még hosszú és kemény lesz. De azt is tudtam, hogy azon a vidéki útvonalon többé egyetlen gyerek sem fog fázni a buszmegállóban standing. A bürokrácia lassú volt, de az emberség gyorsabbnak bizonyult.