Marina sírni kezdett.
— Azt hittem, jó ember.
— Én is így gondoltam. Valójában nagyon sokáig.
Abban a pillanatban léptek hallatszottak a lépcsőn.
Egy körülbelül tízéves lány lépett be a nappaliba.
— Anya, apa jön ma a koncertemre?
Elena azonnal elmosolyodott.
— Természetesen, drágám. Menj, készülj az iskolára.
A lány elszökött.
Marina észrevette, hogy Elena kezei remegnek.
— Nem fog eljönni, ugye?
— Az elmúlt három évben szinte minden gyerekünk előadását kihagyta. De minden alkalommal megígéri, hogy ott lesz.
Hirtelen Marina mobilja rezegett.
Alexander neve jelent meg a képernyőn.
Megmutatta Elenának a kiállítást.
— Hajrá — könyörgött a feleség halkan. — De kapcsold be a hangszórót.
Marina felvette a hívást.
— Nos, végre magadhoz tértél? — hangzott az énekes bosszús hangja. — Beszéltem orvossal. Holnap időpontot kaphatsz. Ma este átutalom neked a pénzt.
— Alexander, nem fogom megszakítani a terhességet.
— Akkor felejtsek el! És egy dolgot ne feledd: ha egyetlen szó is eljut a sajtóba, gondoskodom róla, hogy senki ne vegyen fel többé!
Elena a telefon felé hajolt.
— Helló, Alexander.
A vonal másik végén hirtelen csend lett.
— Elena …?
— A te Marinad most a mi otthonunkban ül. Megismertük egymást.
— Teljesen félreértetted mindezt!
— Kíméld meg magad a fáradságtól. Tizenhat éve hallgatom a magyarázataitokat.
Alexander sikítani kezdett, de Elena véget vetett a beszélgetésnek.
Marina döbbenten nézett rá.
— Mi lesz most?
— Most hagyjuk abba a félelmet tőle.
Este Alexander berontott a házba.
— Teljesen megőrültél?! — kiabált a feleségére. — Miért engedted be ezt a lányt?!
Elena a konyhaasztalnál állt.
— Mert azért jött, hogy igazat mondjon. Ellentétben veled.
— Tényleg tudod, milyen botrányt okoztál?!
— Te kezdted a botrányt, amikor eldöntötted, hogy mindenkinek hazudhatsz anélkül, hogy valaha is szembe kellene nézned a következményekkel.
Alexander a kezével az asztalra csapott.
