Több reklámpartner felfüggesztette együttműködésüket Alexanderrel.
Menedzsere bejelentette, hogy a tervezett koncertturnét elhalasztják.
De a legfájdalmasabb dolog otthon várta az énekest.
Amikor eljött a holmiért, a legidősebb fia, a tizennégy éves Maximilian állt az ajtónál.
— Apa, láttam az interjút.
— Fiam, a felnőttek néha hibáznak…
— Hiba elfelejteni a születésnapomat. De évekig hazudtál anyának.
Alexander megpróbálta megölelni a fiát, de a fiú hátrált.
— Nem akarom többet hallani az ígéreteidet.
Először talált a híres énekesnő a szavakat.
Kilenc hónap telt el.
A bíróság lezárta a válóperezést, szabályozta Alexander kapcsolatát a gyerekekkel, és kötelezte őt tartásdíj fizetésére.
Elena régi hitelszerződésével kapcsolatos pénzügyi jogi vita továbbra is külön tárgyalásra került.
Marina egészséges lányt szült, akit Sophie-nak nevezett el.
Alexander nem jött a kórházba.
Továbbra is tagadja az apaságot, és Marina jogi úton készült arra, hogy ezt megállapítsák.
De Elena a fiatal anya mellett volt.
Hozott egy kis rózsaszín takarót és egy csokor fehér virágot.
— Miért teszel ennyit értem? — kérdezte Marina, miközben a lányát a mellére szorította.
Elena a babára nézett.
— Mert a gyerekeknek nem szabad fizetniük a felnőttek hibáiért.
— Meg fogsz bocsátani Alexandernek?
Elena elgondolkodott.
— Talán. De ez nem jelenti azt, hogy valaha is bízni fogok benne újra.
Marina óvatosan megfogta a kezét.
— És én?
Elena mosolygott.
— Már megbocsátottam neked. Az egyetlen fontos, hogy egyszer megtanuld megbocsátani magadnak.
Néhány hónappal később Elena egy kis zenei stúdiót nyitott.
Régóta álmodozott arról, hogy gyerekekkel dolgozik, de eddig minden idejét férje karrierjének szentelte.
Marina segített neki koncerteket szervezni.
Egy este, miközben ketten készítették elő a termet a diákok első előadására, Elena üzenetet kapott a mobilján.
Alexandertől jött.
“Elena, mindent elveszítettem. Hazamehetek? Rájöttem, hogy csak téged szeretek.”
Elena sokáig bámulta a képernyőt.
Aztán törölte az üzenetet.
— Ki írta? — kérdezte Marina.
