Épp aláírtam életem szerződését, amikor egy lány harapnivalót kért tőlem. Nagy kabátot viseltem, és két napot ettem sütit, miközben a partnereim milliókról beszéltek. A tanácsom figyelmeztetett: “Azért vetted fel, hogy a cégnél maradj.” Nem vitatkoztam, kértem egy auditot, és elválasztottam az örökségét, de az apja levele a baleset előtt mindent megváltoztatott.

Az Új Kezdett
Két héttel később Madrid utcáin sütött a nap. A La Moraleja-i villa kertjében Martina egy rajzlap fölött hajolt meg, miközben zenedoboz szólt a szobájában. Nem félt többé az éhségtől, a bizonytalanságtól vagy a felnőttek hazugságaitól.

Álvaro az ablakból nézte a kislányt, miközben a telefonján a Salvatierra Alapítvány első hivatalos jóváhagyását nézte, amely mostantól a rászoruló gyermekek oktatását és védelmét szolgálta.

Megnyomta a gombot, letette a telefont, és kilépett a kertbe. Mert a legfontosabb szerződést nem a papírokon írta alá aznap esős pénteken, hanem a saját szívében.