A Mappa Titka
A vallecas-i bérház szűk, kopott lépcsőházában a levegő szinte megfagyott. Adrián Valverde a kezében tartott, babatermékekkel teli szatyrokkal állt, miközben az ügyvédje, Javier Aranda idegesen igazgatta a nyakkendőjét. A két biztonsági őr ott állt mögötte, mint egy gondosan megkomponált fal, amely el akarta zárni a valóságot.
— Ismételd meg, Javier — mondta Adrián, és a hangja olyan hűvös volt, mint egy téli reggel La Moraleja-ban. — Milyen régi üzleti viszonyról beszélsz? És miért követtél ide engem?
Javier Aranda arcáról eltűnt a szokásos magabiztos mosoly. Megpróbált uralkodni magán, de a homlokán gyöngyöző verejték elárulta.
— Adrián, a Grupo Valverde érdekeit védem. Ez a nő… a múltból való. A te néhai édesapád, és a cég régebbi szerződései… bonyolult pénzügyi szálak futnak össze itt. Ha te kapcsolatba lépsz velük, az az egész építőipari birodalmat veszélybe sodorja.
Carmen Navarro ekkor lépett vissza a lakás ajtajába. Az arca sápadt volt, de a tekintetében nem a félelem, hanem egy mély, évtizedes fájdalom ült.
— Nem üzlet volt, Javier — ismételte meg lassabban, miközben a kezével a kopott ajtófélfába kapaszkodott. — A férjem… Mateo volt. Az a Mateo, akit a te cégednél, a Grupo Valverde könyvelésénél dolgoztatott éjjel-nappal a halála előtt.
Adrián összehúzta a szemöldökét. A nevet ismerte, de a tragédiát elhallgatták előtte.
— Mateo… a fiatal mérnök, aki hét hónappal ezelőtt meghalt? Azt mondtátok, szívroham volt a munkahelyén.
— Mert azt akarták, hogy az legyen — vágott közbe Carmen, és a hangja megremegett. — De a férjem nem a szívroham miatt halt meg. Hanem mert megtalálta azt a mappát, amit Javier Aranda és a te nagybátyád, Don Gonzalo el akartak rejteni a hatóságok elől.
A Kritikus Kockázat
Adrián érezte, hogy a lábai alól kicsúszik a talaj. Az elmúlt hetekben a Grupo Valverde mérlegei papíron rendben voltak; a zöld számok ragyogtak a monitorokon, és ő gondolkodás nélkül hagyta jóvá a raktár-felújításokat és a milánói befektetéseket. De most hirtelen kinyílt egy sötét ablak a cég múltjára.
