Nem sokkal halála előtt Richard megkért, hogy ígérjem meg, folytatom az esti rituálénkat.
“Először mondd meg, mi van abban az üvegben.”
Szeme könnyekkel telt meg.
“Ez valami, amit sosem tudtam elmondani…”
Aznap este Richard eltűnt.
A temetés után a maradék üveget egy magánlaboratóriumba vittem. Három nappal később csörgött a telefon.
“Mrs. Thompson, személyesen kell ide jönnie. Az is jobb lenne, ha valaki hozzád közel állna.”
Megkértem Claire-t, hogy kísérjen engem. Az orvos a bejáratnál fogadott minket, bevezetett az irodájába, bezárta az ajtót, és a teszteredményeket az asztalra tette.
“Mióta szeded ezt a gyógyszert?” kérdezte.
“Harmincöt évig. A férjem minden este meginyatt. Méreg?”
Az orvos rám nézett, egyértelműen döbbenten.
“Nem. Valójában egyáltalán nincs benne alkohol. Ez egy kifejezetten előkészített kezelés, amelyet egy rendkívül ritka örökletes betegségre használnak.”
Idegesen nevettem, meggyőződve róla, hogy a laboratórium valami szörnyű hibát követett el.
Az orvos ezután előhúzott egy régi orvosi iratot egy szekrényből.
A dokumentumok a leánykori nevemet viselték.
Házasságom első évében egyszer összeesettem, és alapos orvosi vizsgálaton estem át. Az orvosok rájöttek, hogy ugyanazzal az örökletes betegséggel küzdök, ami anyám életét vesztette, amikor még fiatal volt.
Amikor meghallottam a diagnózist, súlyos érzelmi összeomlást kaptam. Visszautasítottam a kezelést, sőt, még a jelentést is megsemmisítettem.
Az évek teltek, és az az emlék elhalványult, míg szinte teljesen eltűnt.
De Richard sosem felejtette el.
Ő maga talált egy specialistát, és titokban évről évre rendelte nekem a gyógyszert. Minden alkalommal áthelyezte egy simo, címkézetlen üvegbe, mert tudta, hogy ha rájönnék, hogy kezelésről van szó, újra visszautasítanám.
Az orvos átadott nekem egy borítékot.
Benne volt egy levél Richardtól.
“Legkedvesebbem,
Egyszer azt mondtad, hogy soha nem akarsz minden reggel úgy ébredni, hogy beteg vagy. Ezért úgy döntöttem, hogy a kezelésed mást csinál, mint a betegséged emlékeztetője. Átalakítottam ezt a privát esti hagyományunkká.
A poharamban mindig keserű gyümölcslé volt. Veled ittam, hogy soha ne érezd, egyedül kell ezzel szembeszállni.
