– Azt hitted, Mark, hogy a te pénzedért mindenki hűséges hozzád? – szólalt meg Emma csendes, vágó hangon. – Azt hitted, hogy a testőreid vakon teljesítik a gyilkos parancsaidat? Elfelejtetted, hogy a főtestőred édesanyjának a méregdrága műtétjét nem te fizetted ki a fukarságodban, hanem én, három évvel ezelőtt.
A főtestőr előlépett, és tisztelettel bólintott Emma felé.
– A hűségem mindig azé volt, aki emberséggel bánt velem, nem a gyilkosé – mondta a férfi hidegen Marknak.
A teljes megsemmisülés
Mark szemei vadul cikáztak. A kétségbeesés elhatalmasodott rajta. Selena felvisított, és megpróbált elszaladni a ház felé, de a rendőrök azonnal útját állták és megbilincselték.
– Akkor sem bizonyíthatsz semmit! – üvöltötte Mark. – Nem történt semmi! A feleségem él! A saját házamban vagyok!
Emma kinyitotta a táskáját, és előhúzott egy kis, világító fekete dobozt.
– A teraszon lévő rejtett mikrofonok és kamerák mindent rögzítettek, Mark. A parancsodat, hogy ölj meg. A beszélgetésedet Selenával az ingatlanjaim eltulajdonításáról és a sikkasztásról. Az egész bizonyíték már az ügyészség szerverén van.
Ekkor a rendőrség parancsnoka előlépett, és felolvasta a vádakat:
– Mark Vance, ön ellen szándékos emberölési kísérlet, gyilkosságra való felbujtás, felbujtói bűnszervezet működtetése és különösen nagy értékű pénzügyi csalás miatt elfogatóparancs van érvényben. Jogában áll hallgatni…
Ahogy a rendőrök a földre teperték a korábban oly gőgös milliárdost, és a bilincs fémje kattant a csuklóján, Mark kétségbeesetten nézett a medencéje felé, ahol az állatai a sötétben úszkáltak.
A férfi, aki mindig azt hajtogatta, hogy “a ragadozók sosem árulják el a gazdájukat”, most saját kapzsiságának és kegyetlenségének áldozatává vált. Az igazi szörnyeteg nem a vízben élt, hanem az ő saját szívében – és ez a szörnyeteg végül elnyelte őt.
Új hajnal
Néhány hónappal később a bíróság meghozta a jogerős ítéletet: Markot és Selenát hosszú évekre fegyházbüntetésre ítélték, a vagyont és az eltulajdonított földeket hiánytalanul visszaszolgáltatták Emmának.



