Álvaro azt mondta neki, hogy Portugáliába utazik, hogy egy fontos szerződést lezárjon. Amikor visszatért, gyűrűvel jelent meg, és egy vacsora alatt megkérte a kezét.

Nuria átvizsgálta a dokumentumokat.

Meg kell különböztetnünk a jeleket a bizonyított tényektől. Nem engedhetjük, hogy ez házassági megtorlásnak tűnjön.

“Ezért rendeltem meg az auditot, mielőtt megtudtam Martáról,” válaszolta Inés.

A mobilja újra felvillant.

Álvaro küldött egy fényképet a bankettről.

Megjelent, és megölelte Marthát az esküvői torta előtt.

Inés csokrát tartotta.

Legalább valaki tudja, hogyan kell élvezni a bulit.

Elena, Inés anyja, sírni kezdett.

“Nem érdemel, hogy még egy könnyet hullatsz,” suttogta Joachim.

Inés elrakta a fényképet.

“Apa, évekig azt hittem, hogy szeret engem olyannak, aki vagyok.

Ezután Nuria kapott egy e-mailt az auditoroktól.

Kinyitotta.

Az arckifejezése megváltozott.

“Agnes, ezt látnod kell.

Ez egy vállalati üzenetlánc volt, amelyet az értékelés során visszanyertek.

Álvaro Martának írt:

Az esküvő után meg tudom győzni Inést, hogy írja alá az új ág meghatalmazását. Az apja bízik bennem. Minden könnyebb lesz.

Martha így válaszolt:

Akkor próbálj meg nem gyanakodni rá, mielőtt házasodsz.

Inés háromszor olvasta el azt a cserét.

Aztán becsukta a számítógépet.

—Nuria, hívd fel a tanácsot hétfőn 9:00-kor.

“Álvaro is?”

“Különösen őt.

3. RÉSZ
Hétfőn, reggel 8:40-kor Inés megérkezett Vidal Ingeniería központjához, amely egy modern épületben található Paternában.

Sötétkék öltönyt, fehér inget és apró fülbevalókat viselt, amelyeket a nagymamája adott neki, amikor befejezte az egyetemet.

Nem aludtam sokat.

Az előző este minden dokumentumot, minden felhatalmazást és minden e-mailt átnéztem, amelyek a Boreal Strategy szerződéseivel kapcsolatosak.

Nem bosszút akart.

Tudnia kellett, mennyi kárt szenvedett a cég, amelyet a nagyapja egy kis valenciái műhelyben alapított.

9:06-kor Álvaro jelent meg.

Telefonon jött be, és még a titkárnőt sem köszöntette.

Mögötte Marta sétált.

Krémszínű ruhát viselt, napszemüveget a fején és egy tervező táskát.

Inés az asztal fejéből figyelte őket.

Álvaro hirtelen megállt.

“Mit csinálsz ott?”