Nem feleltem azonnal. Csak pakoltam a ritka holmimat egyetlen kopott barna bőröndbe. A negyvenegyezer dollár, amit a zsarolással akartak kicsikarni belőlem, végül a hatóságok kezébe került, miután a vőlegény és Miss Diane segítségével átvilágították Chloe korábbi ügyleteit. Kiderült, hogy a hálózat, amelyben dolgozott, nemcsak az idős betegek magányát használta ki, hanem a hagyatékukból is lógatott ki pénzeket. Nora néni ügye volt az utolsó csepp a pohárban.
– Nem a gazdagok adnak jobb életet, apa – mondtam nyugodtan, miközben bezártam a bőröndöt. – Hanem azok, akik tisztán tudnak nézni a tükörbe este. Nekem ez utóbbi hiányzott itt.
Kiléptem a ház ajtajából a friss reggeli levegőre. A nap sugarai aranylón csillantak meg a távoli mezőkön. A telefonos üzenet, amit Nora nénivel rögzítettünk, még mindig ott lapult a gépemben – a hangom, amint azt mondja neki, hogy nincs semmitől sem félnivalója, mert a szeretet túléli a halált.
Nem fordultam vissza, amikor elindultam lefelé az úton. A tető, amely alól elűztek, már a múlté volt. De a saját lábamon álltam, a saját hangom hallatszott a fejemben, és tudtam, hogy bárhová megyek is, a lelkem tiszta maradt.
