– Ellia – mondtam halkan, miközben elhaladtam Cortez mellett. – Hol van Ella?
– A szobájában… – suttogta Ellia, és a könnyek lefolytak a kifestett arcán. – Mike… én próbáltam leállítani őt… de azt mondta, tönkreteszi a családot, ha megszólalok… azt mondta, elveszi tőlem a gyereket…
– Most már vége – mondtam szilárdan. – Senki nem bántja többé sem őt, sem téged, ha elmondod az igazat.
Felsétáltam az emeletre. Ella a szobája sarkában ült, a plüssmaciát szorongatva, pontosan úgy, ahogy a karácsonyi érkezésemkor láttam. Amikor meglátott, az apró szeme kitágult.
– Mike bácsi? – kérdezte halkan. – Elviszel innen?
Lekuporodtam hozzá, és óvatosan, gyengéden átkaroltam a törékeny vállát.
– Igen, pillangó. Elviszlek. Soha többé nem kell arra a székre ülnöd.
3. Fejezet: Az igazság ára
A következő hetekben a város elitjét megrengette a skandallum. Cortez ügyvédei mindent megpróbáltak: próbálták lejáratni a gyermekorvost, azzal vádoltak meg engem, hogy bizonyítékokat hamisítottam, és hatalmas óvadékot ajánlottak fel, hogy Cortez szabadlábon védekezhessen.
De a bizonyítékok megdönthetetlenek voltak. A biztonsági kamerák felvételei, a fizikai látleletek és Ellia tanúvallomása – aki végre megtörte a csendet, és részletesen beszámolt a férje éveken át tartó bántalmazó, kontrolláló viselkedéséről – elvágták Cortez minden menekülési útvonalát.
A bírósági tárgyaláson Cortez tárgyalótermi pöffeszkedése hamar elenyészett, amikor a bíró nyilvánosan lejátszotta az első videót. A teremben ülő újságírók és esküdtek döbbenten hallgatták a kislány sírását és Cortez hideg, büntető szavait.
A döntés gyors és kegyetlen volt. Cortezt nyolc év börtönbüntetésre ítélték, a szülői felügyeleti jogát végleg megvonták, és a vagyona jelentős részét a kislány rehabilitációs és gondozási alapjára terhelték.
4. Fejezet: Új tavasz
Hat hónappal később a tavaszi napfény áttörte a felhőket a vidéki házam udvarán.
