A tükörben megnézte magát. Az arcán a régi pofonok nyoma már régen eltűnt, de a tekintetében ott ragyogott a tiszta, hajthatatlan erő.
A telefonja megcsörrent. Az apja hívta, hogy meghívja egy ünnepi vacsorára.
Valeria mosolyogva felelte:
– Indulok, apa. Mostantól kezdve senki sem mondhatja meg nekem, hogy hol a helyem.
Köszönjük, hogy elolvastad ezt a történetet! Ha tetszett ez a fiktív dráma és a fordulatokban gazdag igazságosztás, oszd meg gondolataidat a hozzászólásokban.
