Doña Beatriz Salgado szokásos eleganciájával, magabiztos léptekkel vonult végig a főtéren, mögötte fiával, Estebannal, miközben a helyi asszonyok tisztelettudóan utat engedtek nekik. Beatriz élvezte a hatalmat; azt hitte, Magdalena Cruz neve már a múlté, és a szegény varrónő örökre elnémult a szégyen alatt.
Ekkor azonban a piac közepén álló nagy zöld sátor alól, ahol a helyi szövetárusok dolgoztak, valaki felemelte a hangját.
– Nem a varrónő tette tönkre a selymet! – csattant fel egy határozott hang.
A tömeg megállt. Beatriz összehúzta a szemöldökét, és a hang irányába fordult.
Magdalena lépett ki a sátor árnyékából. Mellette ott állt a 9 éves Lucía, felemelt fejjel, és a kezében nem cérnát tartott, hanem azt a vastag iratcsomagot, amit Doña Carmótól kapott előző nap. Mögöttük pedig maga Doña Carmo közeledett, a volt főkönyvelő, akit a falu korábban a becsületesség szimbólumának tartott.
– Mit képzelsz, te nyomorult?! – lépett előre Beatriz, az arca eltorzult a dühdtsgtől. – Hogy merészelsz idejönni és megzavarni a piacot a hazugságaiddal?
– Hazugság? – kérdezte Magdalena hűvösen, és felemelte a papírlapokat. – Ezek itt a Salgado birtok hivatalos raktári naplói és a te saját aláírásoddal ellátott utasításaid, Beatriz. Te hoztad be azt a hibás, olcsó selymet a raktárból, te kented rá a fekete festékfoltot, és te béreltél fel embereket, hogy elpusztítsák a hírnevemet, mert féltél, hogy az egyenruha-megrendeléseket elveszíted a műhelyem miatt.
A piacon hirtelen olyan mély csend terjedt el, hogy hallani lehetett a távoli harangszót. A kereskedők, akik hetek óta elfordították a fejüket Magdalena elől, most döbbenten nézték a papírokat.
Esteban, Beatriz fia, döbbenten kapta el az édesanyja karját:
– Anyu… ez igaz? Odaadattad azt a selymet, amit a raktár selejtezett, csak azért, hogy tönkretedd egy özvegyasszonyt?
Beatriz arca hirtelen kifestett halálsápadt lett. A gőgje egy szempillantás alatt darabokra hullott; megpróbált tiltakozni, de a szavai elakadtak a torkában, amikor a falu jegyzője – aki szintén ott állt a tömegben – odalépett, és elvette az iratokat átvizsgálásra.
