Ez a válasz nem varázsütésre tette a családot együttérzővé. Néhányan hónapokba telt, mire nem tekintik fel kíváncsiságként. Mások soha nem sikerült. De Clara abbahagyta, hogy elviselje a helyzeteket, csak hogy elkerülje a vitákat.

Megtanult Daniel világába is belépni.

Találkozott apjával, Manuelrel, aki nyugdíjas szerelő volt, aki Valladolidban élt, és majdnem komikus bizalmatlansággal fogadta.

“Nem vagyok lenyűgözve a sofőrös autók,” mondta.

“Vonattal jöttem.

“Ez egy kicsit jobbá teszi a dolgokat.

Daniel nevetett.

Az étkezés során Manuel beszélt Daniel anyjáról, arról, hogyan dolgozott a fia tanulás közben, és miért bírta sosem látni, hogy valakit megaláznak. Clara megértette, hogy a lobbyban lévő 50 euró gesztusa nem volt kivételes dolog. Ez egyszerűen az ő világban való létezésének módja volt.

És ez kicsit zavarba hozta.

Jelentésekre, álruhákra és bizonyítékokra volt szüksége, hogy elhiggye valamiben, amit mások már tudtak azzal, hogy figyelték, hogyan bánik Daniel az emberekkel, amikor senki fontos nem figyelt.

Azóta Clara megkísértette, hogy megvizsgálja, mit kérdezhet, erőltette magát, hogy valami nehezebb dolgot tegyen:

kérdezd.

Egy őszi vasárnap Daniel elvitte Clarát egy teraszra a Retiro közelében. Két kávét rendeltek. Nincsenek fotósok. Nincs sofőr.

Daniel egy borítékot hagyott az asztalra.

“Ha megint házassági megállapodásról van szó, elmegyek,” viccelődött Clara.

Belül egy összehajtott lepedő volt.

“Nem akarom a cégedet, a részvényeidet, a vezetéknevedet vagy az irodádat.”

Alább:

“Imádom azt a nőt, aki rossz kávét issz, kiáll valakiért, akit megaláznak, és most tanulja, hogy nem tud mindent irányítani.”

Clara felnézett.

Daniel megfogta a kezét.

“Nem akarok egy milliárdost feleségül venni.

“Ez borzalmasan hangzik.

“Hadd fejezzem be.” Hozzád akarok menni.

Aztán letérdelt.

“Clara Valdés, hozzám akarsz menni?”

Eltakarta a száját.

“Egy feltétellel.”

“Tudtam, hogy apró betűs írás lesz.

“Időnként még mindig iszunk 3 eurós kávét.

“Megvan az üzlet.

“Akkor igen.

Néhány hónappal később összeházasodtak egy segoviai farmon, családdal, barátokkal és néhány olyan emberrel, akik már jóval azelőtt ismerték Danielt, hogy neve megjelent volna az újságokban.