– Nem… ez nem lehet igaz – suttogta Alejandro, miközben a papír kicsúszott a kezéből, és a földre hullott.
A pillanat törtrésze alatt mindent megértett. A családi vagyon, a cégbirodalom, a hirtelen hatalomátvétel, és az a tény, hogy Víctor Salcedo családja – köztük a Malagában maradt ág – hirtelen elszegényedett, miközben az ő családja ült a trónon. Valaki a belső körből eltitkolta ezt a jelentést. Valaki megsemmisítette a többi bizonyítékot, és úgy állította be a dolgokat, mintha Víctor lett volna a bűnös.
Alejandro habozás nélkül felkapta a telefonját. Nem a rendőrséget hívta először – nem bízott a helyi hatóságokban, akiket éveken át megvesztegethettek a befolyásos körök. Egyenesen a legsikeresebb, legkeményebb madridi büntetőjogászt, Dr. Arangurent tárcsázta.
– Aranguren? Azonnal szüksége van rám Marbellában. Hozza magával a legjobb igazságügyi nyomozókat és egy okiratszakértőt. Olyan bizonyíték került a kezembe, ami megváltoztatja az egész Valcárcel birodalom sorsát. És értesítse a legfelsőbb bíróság ügyészét is. Gyilkossági ügyről van szó.
4. RÉSZ: Az igazság pillanata a konyhában
Miközben az ügyvéd és csapata úton volt Madridból Marbellába, Alejandro lesétált a konyhába. A házban mély csend uralkodott. A biztonsági kamerák képein látta, hogy Lucía éppen a holnapi ebédhez készíti elő az alapanyagokat, miközben Carmen asszony csendesen ül a sarokban, és a saját kezével hámozza a krumplit, miközben halkan énekel egy régi malagai dalt.
Amikor Alejandro belépett, Lucía felemelte a fejét. A tekintetében nem volt félelem, csak egy mély, megértő nyugalom.
– Tudom, hogy miért jött, uram – mondta Lucía halkan, miközben letette a kést. – Ön most talált meg valamit az iratok között, ugye?
Alejandro megállt a konyha közepén. A szemeiben a düh és a fájdalom keveredett.
– Te tudtad ezt? – kérdezte fojtott hangon. – Tudtad, hogy mi történt apámmal? Hogy miért tűnt el Víctor Salcedo a cégünkből?
Lucía letörölte a kezét egy konyharuhával, és egyenesen Alejandro szemébe nézett.
