“Mert nem akartam, hogy a gyanú vádrálkodóvá váljon, amíg nincs valami szilárd, és mert tudtam, mennyire szeretnéd megmenteni a házasságodat.

Az aggodalmai az előző tavasszal kezdődtek, amikor Preston arra kért, hogy írjak alá egy általános meghatalmazást, amely teljes ellenőrzést biztosít számára bizonyos vagyontárgyak felett. Felhívtam apámat aláírás előtt, és azt tanácsolta, hogy kérjek részletesebb magyarázatokat. Preston napok óta bosszús volt.

Ma azon tűnődtem, vajon ez a visszautasítás megakadályozta-e valami sokkal rosszabbat.

Mielőtt Jonathan válaszolhatott volna egy másik kérdésre, megszólalt a telefonja. Figyelmesen hallgatott, majd elszigetelődött a folyosón. Amikor visszatért, elmagyarázta, hogy egy személy, aki azt állítja, hogy képviseli a Whitcomb cég biztosítóját, felvette a kapcsolatot a kórházzal, hogy információt szerezzen a felvételemről és a látogatóim listájáról. A kórház nem volt hajlandó bármilyen részletet közölni.

Apám elgondolkodónak tűnt.

“Nem csak a történelmet akarják irányítani,” mondta. Azt akarják tudni, amit mi tudunk.

Először gondolkodtam rajta, hogy Preston törekedése és az én bukásom nem kínált-e lehetőséget a családjának, hogy véglegesen elbocsátsanak egy feleséget, aki túl kíváncsi lett.

### 3. rész: A kék könyv

Ahogy az éjszaka leszállt a kórházi szobámra, az árulás hurkája megfeszült.** Aznap este egy nővér egy rövid látogatást szervezett Lilyvel. A lányom a kedvenc lila mellényében érkezett, egy félbehajtott rajzot tartva.

Óvatosan közeledett az ágyamhoz, láthatóan alkalmazva a neki kapott gyengéd utasításokat. A kis arcán látható aggodalom majdnem összetörte azt a kis nyugalmat, amit sikerült megtalálnom.

“Nagypapa azt mondja, jobban vagy,” suttogta nekem.

“Ez igaz, kedvesem. Csak egy kis időre van szükségem.

Felmászott az ágy melletti székbe, és kinyitotta a tervét: egy kis ház, amelyet virágok vesznek körül, élénk kék ablakokkal és sárga bejárati ajtóval.

“Ott fogunk élni,” mondta.

Mosolyogtam rá, pedig fogalmam sem volt, hol leszünk egy hónappal később.

“Miért tetted kékek az ablakokat?”

Alaposan gondolkodik.

“Mert a kék békés szín, és azt akarom, hogy a házunk békés legyen.”