“Nagyi, pakol össze egy táskát. Most azonnal. Ne hívj senkit.” Az unokám épp most jött fel a pincémből, porral borítva, a telefonját szorongatva, mintha talált volna valamit, amit bárcsak nem talált volna.

Amikor beléptek a hálószobába, én nem az ágyban feküdtem. A szoba közepén álltam, egyenesen, emelt fővel, kezemben Walter régi szerszámövével.

Steven megtorpant. Az arca elfehéredett. Jessica hátralépett egy lépést.

— Anya…? — dadogta Steven. — Te… te jól vagy? Azt mondtad, a hálószobában fekszel…

— Azt vártad, hogy a hálószobában feküdjek holtan, igaz, Steven? — kérdeztem olyan hideg, tiszta hangon, ami betöltötte a szobát. — Azt vártad, hogy a gáz, amit a hálószobám alá szereltél, végre végezzen velem?

— Miről beszélsz?! — kiáltotta Steven kétségbeesetten. — Elment az eszed! A betegség miatt hallucinálsz!

— Nem hallucinál, apa — lépett ki a gardróbból Owen, mögötte a nyomozókkal. — Megtaláltam a csöveket. Megtaláltam az időzítőt. És a rendőrség levette az ujjlenyomataidat a leszerelt szén-monoxid-érzékelőről.

Steven a szerszámos táskáért nyúlt, de a nyomozók pillanatok alatt rászegezték a fegyvereiket.

— Steven Bennett és Jessica Bennett, emberölési kísérlet és minősített csalás gyanújával letartóztatom önöket! — dörrent a nyomozó hangja.

A kattanó bilincsek fémes hangja visszhangzott abban a házban, amit Walter a saját kezével épített a családjának. Steven és Jessica szótlanul, megtörten, a földet bámulva hagyták el a házat a rendőrök kíséretében.

Az új virradat
A bírósági tárgyalás gyötrelmes volt, de a bizonyítékok megdönthetetlennek bizonyultak. Steven és Jessica hosszú börtönbüntetést kaptak előre megfontolt gyilkossági kísérletért és pénzügyi visszaélésekért.

A házam újra csendes lett. De ez a csend már nem a mérgező gáz és a csapdák csendje volt, hanem a megtisztulásé.

Néhány héttel később Owen átjött a szerszámos ládájával. Együtt bontottuk le a rejtett gázvezetékeket, és állítottuk vissza Walter eredeti, tölgyfából készült szellőzőit. Ahogy a friss, tiszta levegő átjárta a hálószobámat, a fejfájásom és a szédülésem végleg megszűnt.

Kimentem a verandára, beültem Walter régi hintaszékébe, és mély lélegzetet vettem. Owen odalépett hozzám, és átkarolta a vállamat.

— Most már biztonságban vagy, nagyi — mondta gyengéden.