Átnéztem az sürgősségi üvegen, ahol a lányom egy monitorhoz volt csatlakoztatva. Julián nem titkolt betegségét. Bizonyítékokat hamisítottam, hogy magamat hibáztassam érte.

2. RÉSZ

Ezt az utolsó mondatot háromszor ismételtem. A nevem szerepelt egy konzultációs nyilvántartásban, amelyre Danielát soha nem vittem. És aki utasításokat adott, az ő apja volt.

Az eredeti fájlt módosítás nélkül mentettem el, és felhívtam a sürgősségi orvost. Elmagyaráztam az előző epizódokat, a sérüléseket és az imént hallott dolgokat. Nem ígért azonnali válaszokat. Azt mondta, hogy az ismételt eszméletvesztés sürgősségi eset, több okot is ki kell zárni, és hogy a jeltelen anyag lehetősége miatt kéri a megfelelő vizsgálatokat.

“A sérüléseket is dokumentálnunk kell, és értesítenünk kell a szociális munkás területet” – tette hozzá.

Miközben egy nővér figyelte Danielát, megmutattam a fényképeket, és átadtam a leírt dátumokat. Útmutatást kértem a panasz benyújtásához. Nem akartam tökéletes magyarázatot várni: túl sokáig vártam.

Julián 20 perccel később jelent meg. Ugyanazt az inget viselte, amit azért viselt, hogy ne hívjam a mentőt, de most már megszokott édességgel beszélt.

“Drágám, miért nem mondtad el, melyik kórházban vannak?”

“Tudtad, hogy a sürgősségire megyünk.

“Mérges vagy. Jobb, ha otthon beszélünk.

Mondtam neki, hogy Daniela továbbra is megfigyelés alatt marad, és hogy a személyzet tisztában van az aggodalmaimmal. Mosolya eltűnt.

“Nem vádolhatod a bátyámat, mert egy lány elalszik.

“Még nem említettem Markot,” válaszoltam.

Julian a fülke ajtaja felé nézett. Abban a pillanatban megértettem, mennyire fontos neki, hogy pontosan tudja, mit hallott.

Az orvos visszatért, és megkérte, hogy jöjjön ki, amíg befejezi Daniela értékelését. Kértem, hogy ne legyek vele egyedül, és elmagyaráztam, miért félek, hogy megpróbál nyomást gyakorolni. A szociális munka felvette a kapcsolatot a hatóságokkal a gyermekek és serdülők védelméért; aztán a kórház támogatásával elmentem a vallomást az ügyészség személyzetének.

Daniela kora reggel ébredt fel. Gyenge volt, de tudott egy kicsit enni. Amikor nyugodtak voltunk, csak megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e valamire iskola után.