“Negyvenöt nap, Miss Bennett. Hetvenezer dollár, vagy a kávézó visszamegy a bankhoz.” Victor Crane a bejelentést az ügyfelem előtt tette. Amikor a baristám, aki reggel 9-től este 9-ig dolgozott, felmondott a munkájáról, Crane azt mondta: “Nem beszélek pénzügyekről segítséggel. Maradj a tejnél, fiam.”

— Hát… azt hiszem, a kávém mégiscsak megvan a következő negyven évre — mondta az öregúr halk kuncogással, majd összeszedte a kabátját. — Hagyom, hogy megbeszéljétek a dolgot, gyerekek.

Walt bácsi csendben távozott, Mr. Sterling és kísérete pedig diskréten kiment az utcára, magunkra hagyva minket a napsütötte kávézóban.

Ott álltam a pult mögött. A kezem még mindig remegett, de már nem a félelemtől, hanem a felgyülemlett feszültségtől és a megdöbbenéstől. Néztem a férfit, aki az elmúlt hat hónapban velem együtt cipelte a kávészsákokat, aki türelmesen mosogatta a csészéket, és aki mindig megfőzte nekem a kedvenc teámat, amikor késő este elöntött a kétségbeesés.

— Dan… vagy Mr. Sterling… vagy bárki is vagy — mondtam halk, bizonytalan hangon —, mi volt ez az egész?

Dan lassan odalépett hozzám. Az arca szelíd volt, pontosan olyan, amilyennek az elmúlt hetekben megismertem.

— Nora… kérlek, szólíts Dannek. Az vagyok. Nálad legalábbis mindig az voltam.

— Hazudtál nekem — mondtam, miközben a szememből végre kibordultak a könnytseppek. — Azt mondtad, egy egyszerű barista vagy, aki munkát keres. Hagytam, hogy napi tizenkét órát dolgozz minimálbérért! Eladtam az autómat, átkutattam a házat minden pennyért, miközben te… te milliárdos vagy?!

— Nem hazudtam a szándékaimról, Nora — mondta Dan gyengéden, és óvatosan megfogta a kezemet. Nem húztam el. — Amikor hat hónappal ezelőtt beléptem ide, csak egy névtelen ellenőrzést akartam tartani. De az első napon megláttalak téged. Láttam, ahogy a nagymamád emlékéért harcolsz. Láttam, milyen szeretettel bánsz az emberekkel, és hogy ez a kávézó nem egy üzlet… hanem ennek a városnak a szíve.

Megszorította a kezemet.

— Ha az első napon odaadom a pénzt, a bank jogi úton megtámadta volna, Crane kiskapukat talál, te pedig büszke nő vagy… nem fogadtad volna el egy idegentől. Szükségem volt a bizonyítékokra Crane ellen, és szükségem volt arra, hogy megértsem, pontosan mivel állunk szemben. Azt a negyvenöt napos elutazást pedig azért kértem, mert a cégcsoport teljes jogi gépezetét át kellett mozgatnom ahhoz, hogy a bankot felvásároljuk, és Crane-t törvényesen állítsuk meg.