A bevételek emelkedtek.

Anyám nagyon örült.

Louisa büszke volt.

De a konyhából valami mást láttam.

Láttam olyan platókat, amelyek soha nem álltak meg.

A főzés időigényes volt.

A hűtés még tovább tartott.

A rendelések egyre gyűltek.

A vásárlók akkor érkeztek, amikor a sütikek még a kapun voltak.

A hátam már dél előtt fájt.

Az ujjaim egészen az ízületeimig fájtak.

És a zárási idő, amelynek délután végén kellett volna megérkeznie, egyre közelebb került este tíz óra.

Kimerülten mentem haza.

Néha a kezeim apró vágásokkal és karcolások voltak a tányérok, a csomagolás és ismétlődő gesztusok miatt.

Viszont folytattam.

Mert az én családom volt.

Mert ez a mi pékségünk volt.

Mert azt hittem, egyszer végre megértik majd mindazt, amit csinálok.

Aztán rájöttem, hogy nekem kell határt szabnom.

Pontosan kiszámoltam a maximális termelési kapacitásunkat.

A sütőkben rendelkezésre álló hely.

Az időnek le kellett hűlnie.

Felkészülési idő.

Takarítás.

És mindenekelőtt az a sok órá, amit egy ember ésszerűen tölthetne állva anélkül, hogy fizikailag tönkretenné magát.

Átadtam a számaimat anyámnak és a nővéremnek.

“Mostantól termelési korlátot kell bevezetnünk. Különben nem tudok lépést tartani. »

Beatrix bólintott.

“Értem.”

Louisa is bólintott.

“Igen. Értem. »

Arra is kértem őket, hogy távolítsák el azokat a termékeket, amelyek nem fogytak túl jól, és vegyenek fel egy plusz embert a takarításra és az egyszerű előkészületre az ünnepi időszakban.

Három napig minden tökéletesen működött.

A megrendelések időben elkészültek.

A pult csend maradt.

Rendesen ki tudtam takarítani a konyhát.

És hosszú idő után először hazaértem még az éjszaka előtt.

Kezdtem hinni, hogy végre megtaláltuk az egyensúlyt.

Aztán, a negyedik reggelen megérkeztem a pékségbe.

Kinyitottam az időbeosztást.

És láttam az új parancsokat.

A szívem elszorult.

Louisa újra megnyitotta az online rendelési rendszert.

Anyám pedig továbbra is fogadott magánrendeléseket a törzsvendégektől, akik közvetlenül hívták őt.

Minden ígéret, amit a pultnál tettem, egy új adag lett, ami rám várt a konyhában.