“Őr, vigyél ki innen,” mondta a fiam. Daniel ajtaja előtt álltam, csak néhány éjszakára. Holnap lesz karrierje legfontosabb éjszakája, és megígértem, hogy nem zavarom. “Nem engedlek ki innen,” mondta Daniel. Azonnal megszakította velem a kapcsolatot.

Megfordultam, karon fogtam Noah-t, és a tekintetemmel a terem kijárata felé vettem az irányt.

– Gyere, Noah – mondtam halkan. – Menjünk haza. Van egy virágboltunk, amit fel kell építenünk. És egy új életünk, amit már senki sem vehet el tőlünk.

Ahogy kiléptünk a nagy üvegajtón a hűvös, csillagos éjszakába, a város fényei ragyogóbban tündököltek, mint valaha. Nem volt szükségem a bálterem vakító csillogására. Végre szabad olyasvalaki voltam, aki nem a mások által kikényszerített szerepekben él, hanem ott, ahol a szeretet igaz, és a becsületnek ára van.