Renata és a nagybácsi megpróbálták a felelősséget Danielára hárítani, de a banki kamerák felvételei és a hivatalos auditok egyértelműen bizonyították: a csalás mögött ők álltak. A falu előtt, ahol egykor csak a „senki által nem akart lányként” emlegették, most mindenki tisztelettel nézett Daniela Herrerára.
A kávéfarm udvarán, a délutáni napfényben Daniela és Mateo egymás mellett álltak. A vihar elvonult, a levegő friss volt, és a múlt sötét árnyékai végleg szertefoszlottak.
– Azt mondták a buliban, hogy senki sem akar – mondta halkan Daniela, miközben a távoli hegyeket nézte. – De úgy látszik, rosszul számolták össze a lehetőségeket.
Mateo elmosolyodott, átkarolta a lány vállát, és a kezébe csúsztatta a kávéfarm hivatalos, tiszta tulajdoni lapját, amit a bíróság közvetlenül Daniela nevére írt át.
– Nem a lehetőségeket számolták el rosszul, Daniela – felelte a férfi gyengéden. – Hanem azt, hogy egy olyan embert próbáltak megfélemlíteni, aki mindig is erősebb volt náluk.
És az El Mezquite és La Esperanza határolta völgyben a naplementénél végre minden a helyére került.
