— De mit tehetünk? – kérdezte Martin kétségbeesetten. – Ha nem fizetünk, Zoltán emberei idejönnek. Ismered őket. Nem viccelnek.
— Nem fognak idejönni semmilyen emberei – mondtam határozottan, miközben becsuktam a laptopot, és a szemébe néztem. – Mert holnap reggel nem a zsarolt pénzt visszük nekik, hanem az ügyvédemet.
Martin megdermedt.
— Az… az ügyvédedet? Lili, mit akarsz csinálni? Ha ügyvédet keverünk ebbe, az egész az uzsorások elleni nyomozásba torkollhat, és akkor…
— És akkor talán véget ér ez a rémálom! – vágtam vágóra, de a hangom már nem volt dühös, sokkal inkább határozott és megértő. – Figyelj ide, Martin. Elég volt a titkokból. Elég volt abból, hogy mindketten a saját kis sarkunkban bujkálunk a valóság elől. Van egy jogi kiskapu, amit egy kollégám említett a múltkor hasonló ügyekben. Az ilyen típusú, uzsorakamatra alapuló magánhitelek egy része érvénytelen a törvény szemében, ha bizonyítani tudjuk a kényszerhelyzetet és a tisztességtelen haszonszerzést. Nem vagy egyedül. De soha többé nem csinálhatsz ilyent a hátam mögött. Megértetted?
Martin hosszú másodpercekig némán állt. Aztán a vállai leereszkedtek, a feszültség kiáramlott a testéből, és hirtelen letérdelt a székem mellé. A fejét a térdemre hajtotta, és – életemben először – láttam ezt az erősnek hitt embert hangosan, megkönnyebbülten sírni.
— Köszönöm… – suttogta a hajamba temetve az arcát. – Sajnálom. Annyira sajnálom, Lili. Olyan gyávának éreztem magam, hogy nem tudtam védeni a családomat a te segítséged nélkül.
Másnap reggel, pénteken, nem a pénzestáskával indultunk el, hanem egy hivatalos, nyomtatott dokumentumcsomaggal és a rendőrség gazdaságvédelmi osztályának elérhetőségével, valamint az egyik legjobb polgári jogi ügyvédünk névjegyével. Anna asszony először rettegett; azt hitte, mindent elveszítünk, és a hatóságok bezárnak minket. De amikor az ügyvéd – egy higgadt, határozott idős úr, akit a cégünk bízott meg – átnézte a papírokat, és közölte a hitelezővel, hogy a követelésük jogellenes, és minden további zaklatás feljelentést von maga után, a feszültség hirtelen szertefoszlott, mint a reggeli köd.
