III. Rész: A hajnali csapda a garázsban
Negyed négykor Sergio autója hirtelen megállt a garázs kijáratánál. A motor felbőgött volna, de a központi vezérlőegység letiltotta az üzemanyag-ellátást. A műszerfalon piros hibaüzenetek villogtak. Sergio dühösen rácsapott a kormányra, majd kiszállt, és a fényszóróknál próbálta kideríteni, mi történt.
De mielőtt még magához térhetett volna a döbbenetből, egy másik autó fénye világította be a felhajtót. Két civil ruhás rendőrségi nyomozó és Marta ügyvédnő szakértői csapata lépett ki a kocsiból.
Sergio elsápadt.
— M-mit csináltok itt? Ez magánbirtok! — kiáltotta, miközben a kulcsot a zsebébe rejtette.
Ekkor a bejárati ajtó kinyílt, és Elena lépett ki a hűvös hajnali levegőre. A tartása határozott volt, az arcán pedig fagyos nyugalom ült.
— Nincs már magánbirtok, Sergio — mondta Elena tisztán és hangosan. — A kamerák mindent rögzítettek. Épp úgy, mint ahogy az anyósod, Pilar guggolt a kerék mellett, és megrongálta a fékrendszert, hogy ne érjek be Madridba. És pontosan tudom azt is, hogy kivel és hová akartál menni La Granja közelébe.
A sarkon hirtelen megjelent egy másik autó is: Pilar asszony érkezett meg taxi-szerű gyorsasággal, mert a fia értesítette őt a telefonon, de a rendőrök azonnal útját állták.
— Ez… ez képtelenség! — dadogta Pilar, amint meglátta a kamerák kivetített képét a nyomozók táblagépén, amelyen tisztán látszott, amint a szerszámmal babrálja a jármű futóművét. — Csak… csak segíteni akartunk! A cég… a jövőtek érdekében…
— A jövőmet én építettem fel, és nem fogom átadni egy olyan embernek, aki a hátam mögött a halálomat kívánja a vagyonért cserébe — mondta Elena, majd a rendőrség felé intett. — Vigyék őket. A feljelentést a rongálásról és a csalási kísérletről hivatalosan megtesszük.
IV. Epilógus – Új alapok Pozuelóban
Három hónappal később a pozuelói stúdió irodájában a napfény áradt be a nagy üvegablakokon.
