A nehéz faajtó nyitva állt. Carmen a konyhában porszívózott, de amikor meglátta, hogy Laura és Diego – valamint a hirtelen hazatért Sergio, akit Bilbaóból riasztottak – belépnek a nappaliba, azonnal kikapcsolta a gépet.
– Mi ez a cirkusz, Laura? – kiabált Carmen, akinek az arcán a megszokott védekező düh ült. – Hogy mered kidobni a fiamat a lakásból egy kis féltékenység miatt? Nuria itt sem volt, de most hívtam, mert ez már túl megy minden határon!
Nuria öt perccel később érkezett meg a kis Albával. Amikor meglátta a nappaliban álló Diegót és a hűvös tekintetű Laurát, a táskája csaknem kiesett a kezéből. A rózsaarany karkötő – amit éppen a csuklóján viselt – megcsillant a nappali mennyezeti fényében.
– Nuria – mondta Laura csendesen, miközben odalépett hozzá. – Nem kell félned. Diego már mindent elmagyarázott… vagyis, elmagyarázna, ha lenne mit. De tudod mi a legszebb? Hogy a banki kivonatok nemcsak a pénzmozgást mutatják, hanem azt is, hogy Sergio tudott-e róla, hogy a feleségét a te testvéred tartja el, amíg ő Bilbaóban dolgozik.
Sergio arcán a szín hirtelen eltűnt. A testvér – a kemény építésvezető – hirtelen felé fordult Diegónak.
– Mit mondott? Milyen pénz? Diego… miről beszél ez a nő?
Diego dadogni kezdett.
– Sergio… figyelj… ez… ez csak kölcsön volt… a gyerekek miatt…
– Kölcsön? – üvöltött fel Sergio, és egyetlen mozdulattal ellökte magától a testvérét. – Kölcsönből veszel a feleségemnek karkötőt meg utalgatsz ezer eurókat?! Mi a faszt csináltatok a hátam mögött?!
A mislatai ház falai között elszabadult a pokol. Carmen sikítozni kezdett, hogy Laura teszi tönkre a családot, Nuria zokogva rohant ki a kislányával a szobából, Sergio pedig véresen komoly verekedésbe kezdett volna Diegóval, ha Laura nem lép ki nyugodtan a bejárati ajtón.
A Valódi Szabadság
Hat hónappal később a patraixi lakás konyhájában a kávéfőző ismét gőzölgött, de a légkör teljesen megváltozott.
