A szekrényben huszonhárom doboz csokoládé, tizennégy doboz kávé, nyolc üveg kölni, egy hatalmas csokor műrózsa és egy férfi parókás volt!
A felső polcon egy vastag jegyzetfüzet feküdt a következő felirattal:
“SZIGORÚAN TITKOS. VŐLEGÉNYEK ÉS MENYASSZONYOK”.
Az otthon igazgatója lassan Eleonore felé fordult.
— Mi lehet ez?!
— Működőtőke, kedvesem.
— MILYEN FŐVÁROS?!
— Csokoládé főváros. A mi korunkban a legbiztonságosabb pénznem!
A ház igazgatója megragadta a jegyzetfüzetet.
Az első oldalon ez állt:
“Heinrich, 85 éves. Horkolás. Féltékeny. Imádja a húsgombócot. Jól áll Klárának, amikor éjszaka előveszi a hallókészülékét.”
A második oldalon:
“Albert, 91 éves. Gazdag. Felejtsd el a nők nevét. Csak Anna nevű nőkkel kellene bemutatni.”
A harmadik oldalon:
“Berta, 88 éves. Nehéz karakter. Imád táncolni. Húsz percenként követeli a dicséreteket. Nem alkalmas gyenge idegű férfiaknak.”
Az otthon igazgatója olvasta, és nem hitte el a szemét.
— Te készítitek a lakóink karakterprofilját?!
— Természetesen! — válaszolta Eleonore büszkén. — Hogyan találhatnánk másért a megfelelő partnert valakinek?
— És miért kell egy férfi parókára?!
Eleonore mélyen sóhajtott.
— Heinrichért.
— MIÉRT?!
— Panaszkodott, hogy kopasz feje miatt népszerűtlen a nők körében.
— És vettél neki parókát?!
— Nem. Hagytam, hogy felpróbálja a régi színházi parókámat. Most Klara azt mondja, úgy néz ki, mint egy fiatal rockénekes.
— De nyolcvanöt éves!
— Pontosan! Most már elég érett ahhoz, hogy rockénekesként is legyen!
Ekkor Heinrich lépett be a szobába.
Egy vastag fekete parókát díszítettek a fején.
— Eleonore! — jelentette be, örömmel ragyogva. — Klara beleegyezett, hogy velem találkozni fog!
A ház igazgatója megérintette a szívét.
— Heinrich! Mi van a fejeden?!
— Fiatalságom!
— Vedd le azonnal!
Henry megsértődött.
— Miért? Ez jól áll nekem!
— Ez parókának tűnik!
— És szerinted úgy nézek ki, mint egy tizennyolc éves?
Eleonore nevetésben tört ki.
De a ház igazgatója könyörtelen maradt.
