1. RÉSZ

A hároméves lányom gúnyolta Monterrey legrettegettebb férfiját két fegyveres testőr előtt, és biztos voltam benne, hogy kidobnak minket abból a kastélyból. De amikor meglátta az arcát, amit ő nézett rá, történt valami, amire senki sem számított.

A nevem Sofía Mendoza, 29 éves vagyok, özvegy vagyok. Nyolc hónapig takarítóként dolgozott León Montemayor, egy milliomos üzletember rezidenciájánál, akit ijesztőnek tűnő tisztelettel kezeltek.

León 46 éves volt, több építőipari céget vezetett, és olyan emberekkel volt kapcsolata, akiknek a nevét idegenek előtt senki sem ejtette ki. Sosem sikított. Elég volt ahhoz, hogy valakire nézzen, és abbahagyja a beszédet.

Aznap reggel a lányomról, Miáról gondoskodó hölgy azt mondta, hogy beteg. A nővérem sem tudott segíteni. A hiányzás azt jelentette, hogy pénzt veszít, aminek a lakbérhez kellett szüksége.

Így elkövettem az egyetlen hibát, ami elveszíthette a munkámat: magammal vittem Miát.

Egy mosodék melletti szobába szereltem, a színeivel és egy jegyzetfüzetel.

“Szerelmem, maradj itt, amíg anya befejezi. Aztán vettünk egy fagyit.

“Eper?”

“Amit akarsz, de ne menj el.”

Majdnem egy órán át minden csend volt. Egészen addig, amíg vissza nem jöttem, és üres széket találtam.

Kétségbeesetten kerestem őt a folyosókon. Aztán hallottam a kis hangját León magánirodájában, ahová senki sem léphetett be engedély nélkül.

Kinyitottam az ajtót, és éreztem, hogy a lábaim megrogynak.

Mia az íróasztal előtt ült, a főnököt bámulta. Körülötte mozdulatlanul két testőr és Ramiro, León személyi asszisztense állt.

A lányom összefonta a karját, összeráncolta a szemöldökét, és összeszorította az ajkát, pontosan utánozva annak a férfinak a szigorú arcát.

“Miért van citromos arcod?” kérdezte.

Senki sem nevetett.

León néhány másodpercig figyelte őt. Ismertem olyan történeteket, amiket apróbb hibák miatt bocsátottak ki alkalmazottakról.

“Mr. Montemayor, elnézést. Nem volt senkim, akivel hagyhattam volna. Azonnal elviszem.

Felemelte a kezét, hogy megállítson.

Aztán valami hihetetlent csinált.

Leguggolt Mia elé, és ráncolta az arcát, utánozva az arckifejezését.