Mert halála után elbocsátások voltak. Sokunknak családja volt, amit el kellett tartani.
Megígérte, hogy átnézi a még megmaradt dokumentumokat, de nem akart bizonyíték nélkül vádaskodni.
Amikor befejeztem a hívást, elindultam Mia után keresni.
Lupitával, egy megbízható munkással hagyta őt a konyha melletti kis játszószobában.
Lupita kijött, hogy üdvözöljön, sápadt.
“Sofia, azt hittem, te hívtad őt.
A vérem megfagyott.
“Mi?”
“Egy karbantartó azt mondta, tőled jött. Én kaptam a bevásárlást, és amikor visszajöttem…
Nem fejeztem be a hallgatást.
Befutottam a kertbe.
A szolgálati ajtó nyitva volt.
A nedves padlón találtam a lányom egyik sárga cipőjét.
León elrendelte, hogy ellenőrizzék a kamerákat. A képeken egy karbantartó egyenruhában lévő férfi jelent meg, amint Miát egy fehér furgonhoz vezette.
A lemez részben sárral volt borítva.
De felismertem valamit a jármű ajtaján: egy közműcég jelvényét, ami az építési dokumentumokon szerepelt.
Ramiro megerősítette, hogy a belépéshez használt igazolvány egy vállalkozóé, akinek engedélyét törölni kellett.
Elkezdett csörögni a telefonom.
Ez ismeretlen szám volt.
Remegő kézzel válaszoltam.
“Hol van a lányom?”
Egy férfi hang válaszolt:
“A lány jól van. Azt akarjuk, hogy Daniel Mendoza hagyta a dobozt.
“Hallanom.
Néhány másodpercnyi csend következett.
Aztán hallottam, hogy Mia sír.
“Anya, haza akarok menni!”
Éreztem, hogy a lábaim abbahagynak, hogy támogassanak.
“Ne bántsd őt. Kérlek.
A férfi újra megszólalt.
“Holnap nem, asszonyom. Ma. Este 10-ig van időd, hogy átadd a dokumentumokat.
“Azt sem tudom, mi van bennük.
“Akkor jobb, ha kiderítem.”
A hívás véget ért.
Azonnal megjelent egy fénykép Miáról, amint egy széken ül, és egy ismeretlen, plüss nyulat ölel.
Lent egy üzenet volt.
“Mondd meg León Montemayornak, hogy Mauricio Beltrán is tud titkokat tartani. És hogy ezúttal nem lesz másik Daniel, aki megmenti.”
3. RÉSZ
Háromszor elolvastam ezt az üzenetet, mielőtt normálisan tudtam lélegezni.
Leon megpróbálta elvenni a telefonomat, hogy megnézze, de eltolta a telefonom.
