“A férjed megmentette az életem, Sofia.

Éreztem, ahogy megáll a szívem.

“Miről beszélsz?”

Az ablakhoz ment, és alig ismert hangon válaszolt:

“Azon a napon, amikor meghalt, az állványnak nem kellett volna leomnia. Daniel félrelökött közvetlenül a baleset előtt.

Megdermedtem.

De amit ezután mondott, az még rosszabb volt.

“És két éve van okom azt hinni, hogy valaki okozta azt az esést. Valaki, aki tudta, hogy pontosan abban a helyen leszek.

2. RÉSZ

“Azt akarod mondani, hogy a férjem azért halt meg, mert valaki meg akart ölni?”

Leon nem válaszolt azonnal.

“Én is így gondoltam. Fenyegetéseket kaptam egy üzletembercsoporttól, akikkel problémáim voltak egy szerződés miatt. Daniel velem volt, amikor a szerkezet összeomlott. Meglökött és csapdába esett.

Dühöt éreztem, ami belülről égett.

“És hagytad, hogy eltemessem a férjemet, mert azt hitted, baleset volt?”

“Nem volt elég bizonyítékom, hogy más legyek.

“De tudtam, hogy Daniel megmentette. Ezt el is mondhatta volna.

León azonban védekezés nélkül elfogadta a vádat.

Elmagyarázta nekem, hogy a munka egy olyan cégé volt, amelyet az ő építőipari cége vezetett, de a állványokat és az anyagok egy részét a Grupo Beltrán kezelte, amelyet Mauricio Beltrán irányított.

Ez a vezetéknév ismerős volt számomra.

Hallottam már olyan beszélgetésekben, amelyek azonnal véget értek, amint beléptem egy szobába. Emlékezett egy fekete pickup teherautóra is, amelynek utasai hetekkel korábban vitatkoztak az őrökkel.

“Mit akart az a férfi tőled?”

—Több szerződés feletti irányítás. Amikor nem akartam tovább dolgozni vele, elkezdődöttek a fenyegetések.

“És Daniel, mi köze volt hozzá?”

León túl sokáig válaszolt.

—Szabálytalanságokat észleltem a munkában.

Ez mindent megváltoztatott.

A férjem nem csak azért halt meg, mert rossz helyen volt.

Talán felfedezett valamit.

“Daniel dobozban tartotta a dokumentumokat,” mondtam. Sosem nyitottam ki.

Leon azonnal megfordult.

“Hol van?”

A reakciója visszavonult.

“Otthon.” És senki sem fogja hozzányúlni, amíg nem tudom, mi történt.