A fekete kártya és a kilenc perc
A történelmi központ melletti elegáns terem hatalmas kristálycsillárai vakító fénnyel világították meg a helyiséget. A nyolcvan meghívott vendég – a gépészeti műhely partnerei, a cég igazgatói, Ofelia, a gőgös anyós, Maribel és az unokatestvérek – mind ott feszítettek az ünnepi asztaloknál, drága ruhákban, miközben az élő zene halkan szólt a sarokból.

Mauricio a színpad szélén állt egy elegáns, méregdrága öltönyben. A kezében egy pohár pezsgőt tartott, az arcán pedig az a diadalittas, magabiztos mosoly ült, amivel az egész életét leplezte: egy olyan ember mosolya, aki mások verejtékéből és pénzéből épített birodalmat, miközben a feleségét egy cseléd státuszába kényszerítette. Cristina, a 26 éves recepciós, a kettes asztalnál ült, a csuklóján azzal az arany karkötővel, amit Claudia hitelkeretéből vásároltak, és egy olyan gőgös pillantással nézett körül, mintha ő lenne a ház asszonya.

– Hölgyeim és uraim! – emelte fel a poharát Mauricio, miközben a mikrofonba beszélt. – Köszönöm, hogy eljöttek! Ma nemcsak az ötvenedik születésnapomat ünnepeljük, hanem azt az elszántságot és sikert is, amivel ezt a vállalkozást felépítettem. És köszönet a feleségemnek, Claudiának, aki… nos, ahogy szoktam mondani, néha meg kell inni egy pohár hideg tejet, hogy az ember értékelni tudja a luxust!

A vendégek felnevettek. Ofelia élvezettel bólintott.

Claudia az asztal végén ült, egy egyszerű, de elegáns sötétkék ruhában, amit a saját fizetéséből vett. Nem volt rajta semmilyen ékszer, amit Mauricio fizetett volna. A tányérján hagyott hideg csirke emléke még ott égett a lelkében, de a szemeiben nem volt se gyűlölet, se félelem. Csak az a fagyos, acélos nyugalom, amit egy pénzügyi igazgató érez, amikor a nagyszabású audit végéhez érkezik.

Lassan kinyitotta a táskáját. A mobiltelefonján a képernyő még mindig világított.

Húsz perccel korábban, miközben a vendégek a welcome drinket fogyasztották, Claudia nem a mosdóba ment, hanem a terem adminisztrációs irodájába lépett be, ahol Elena Robles, a terem vezetője ült a számítógép előtt.